2024.02.20. 13:30
Hogyan végződtek a vásárhelyi boszorkányperek egykor?
A vásárhelyiek közkívánatára a boszorkányperekről tartott előadást Propper Valéria irodalomtörténész. Fotó: Németh László Városi Könyvtár
Egy 1807-ben megjelent napilap tanulsága szerint a boszorkányok jellemzője az összeérő szemöldök, a vörös szemek, illetve az, hogy senkinek sem néznek a szemébe. Propper Valéria irodalomtörténész legutóbb – újfent közkívánatra –, a boszorkányüldözésről beszélt a Németh László Városi Könyvtárban. Nem csak a legismertebb szegedi eseteket említette meg, lapunknak azt is elmondta, hogy Vásárhelyen majdnem félszáz boszorkányper ismert korabeli feljegyzésekből.
Vásárhely nevét 44 esetben említik, ami érdekes módon a harmadik leggyakoribb. Ráadásul a máglyahalál, a lefejezés sem kerülte el a vásárhelyi perbe fogottakat
– hangsúlyozta Propper Valéria. Elmondta továbbá azt is, az ügyek közül az egyik legkülönösebb az volt, amikor egy asszonyt azzal vádolt meg egy helyi férfi, hogy hazafelé tartva egy szekér dinnyét vágott a fejéhez. A nőt halálra ítélték, majd kivégezték a Szent László utca végén.
Nyugat-Európában nagyjából 500 év alatt 250 ezer embert, főként nőket végeztek ki boszorkányság vádjával, míg a Magyar Királyság területén az utókor 848 ilyen pert ismer. Óriási tehát a számbeli különbség. Ráadásul míg Nyugat-Európában egyházi bíróság ítélkezett, magyar területen világi ügyek zajlottak
– magyarázta az irodalomtörténész. Hozzátette, inkvizíció tehát soha nem működött a Magyar Királyság területén, miután nem beismerő vallomás feltételével hoztak ítéletet, a vádlottakat nem kellett kínozni. Azt már az ítélet súlyosbítása miatt rendelték el. Boszorkánysággal vádolták Báthory Erzsébetet is, aki a csalánveréssel és hidegvízbe ültetéssel a korabeli orvoslást gyakorolta birtokain.
A legelső dokumentált magyarországi per Buda város évkönyveiben maradt ránk az 1400-as évekből, a legutolsó boszorkányégetés pedig 1756-ból ismert. A Spanyol Királyság területén viszont még 1834-ben is volt halálos ítélettel záruló ügy. Propper Valéria megemlítette azt is, hogy 11 évvel ezelőtt az Afrika délkeleti csücskében található, világtól elzárt királyságban, Szváziföldön százötven méterben maximálták a boszorkányok repülési magasságát azért, hogy ne zavarják a légi forgalmat.
