2024.02.13. 18:28
Ásotthalmon is elűzték a telet a maskarás felvonulók
Idén is sikeresen elűzték a telet Ásotthalmon a maszkos, zenés-táncos felvonulók. Ebben segítségükre volt Számfira Máté néptáncoktató és zenekara. Éhesek nem maradtak a télűzők, a Tambura étterem 400 fánkkal készült az eseményre.
Négy óra előtt már gyülekeztek a vidám télűző felvonulók kedden az ásotthalmi művelődési ház udvarán. Az egyedi járművek mellett volt itt FBI-ügynök, tűzoltó, boszorkányok és sok egyéb maskarás, akik a tél elűzéséhez szükségesek. Volt még lovaskocsi, és a helyi Bogárzó néptánccsoport tagjai is várták már az indulást.
Jelmezes felvonulók űzték el a telet kedd délután Ásotthalmon – Fotó: Török János
Míg a télűzők gyülekeztek, Pipiczné Király Helga Hajnalka közművelődési szakember elmondta, a Márton-napi lámpás felvonuláshoz hasonlóan ez a rendezvényük is a művelődési házból indult, majd kinőtte azt. Idén negyedik alkalommal rendezték meg. Ebben az évben a falu busója is csatlakozott a menethez, aki Nagy Sándor mezőőr volt. A Népművészet Ifjú Mestere Díjas Számfira Máté néptáncoktató zenekarával kísérte a menetet. A jelmezes felvonulók az óvoda felé tettek egy nagy kört. Mire a Szent István térre értek, jól felduzzadt a tömeg.
A főtéren folytatódtak a programok. Máté és zenekara táncházra várta a résztvevőket. Még indulás előtt azt mondta, a néptánc szeretete mindenkiben benne van, nem kell tartani a táncba állástól, csak sokan szégyenlősek. Rajtuk általában a gyerekek segítenek, mert ők nem azok. Most is így történt. Egy régi népi játék napjainkra finomított változatát is bemutatták. A kakasütés régen azt jelentette, hogy élő kakast temettek a földbe úgy, hogy csak a feje látszott ki és a bekötött szemű legényeknek doronggal kellett eltalálniuk a kakasfejet. Ásotthalmon kedden nem vertek agyon egy élő kakast sem, egy dobozból készített kakast kellett bekötött szemmel megütni.
A program végén a helyi étterem, Tambura csapata finom farsangi fánkkal és meleg teával látta vendégül a résztvevőket.
A sötétség legyőzése A Magyar Katolikus Lexikon azt írja, a téltemetés, télkihordás: szoros értelemben az óévet szimbolizáló szalmabáb vagy más jelképes tárgy elásása a földbe, illetve elégetése. Közös bennük a sötétség legyőzésének, az élet és termékenység diadalának öröme és ünneplése: a tél a sötétség szimbóluma, eltemetésével az életet akadályozó gyengeségektől, kísértésektől szabadul meg az ember. |