Az idei Práger-díjas együtt játszott a kitöntetés névadójával, Téni bácsival

2024.02.25. 12:00

A színészet egyre inkább jellem kérdése Lukács Sándor szerint

Egy általános iskolai élmény hatására lett színész, a főiskolára pedig csak negyedjére vették fel a Páger-díj idei kitüntetettjét. Lukács Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja január végén vette át az elismerést a makói Hagymaházban. Ő a huszonharmadik kitüntetett.

Szabó Imre

Lukács Sándor nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy megkapta a Páger-gyűrűt. Fotók: Karnok Csaba

Lukács Sándor egy szem gyerek volt. A szülei pe­­da­­gógusok voltak, a gyer­­­mekkora pedig a legborzalmasabb Rákosi-­korszak idejére esett. 

– A szüleim vallásos emberek voltak, főleg apám. Én is ministráltam, de ezt akkoriban kora reggel kellett csinálni, hogy ne tűnjön fel 

– emlékezett. Magát úgy jellemzi: minden különösebb ceremóniát mellőző Isten-hívő ember, aki csak a nagy ünnepeken megy el a templomba. Igaz, csöndes hétköznapokon szívesen betér valamelyik templomba, hogy egyedül imádkozzon. Számára a hit meghatározó jelentőségű, amit otthonról kapott. 

A versek szeretetét is otthonról hozta: édesapja esténként a legszebb magyar költeményeket olvasta fel neki. Ő maga már a gimnáziumban is írt verseket, csak ezeket akkor nem publikálta. Első kötete 1985-ben jelent meg. 

A díjátadó előtt a Két pápa című darabban állt a Hagymaház közönsége elé Jordán Tamással.
A díjátadó előtt a Két pápa című darabban állt a Hagymaház közönsége elé Jordán Tamással.
Fotó: Karnok Csaba

Lukácsra figyelt az egész osztály

Az, hogy színész lesz, elmondása szerint az általános iskolában dőlt el. Egy alkalommal, harmadik vagy negyedik osz­­tályban a tanárnő Móra Ferenc Kincskereső kisködmönjét olvasta fel az osztálynak, amikor a pedellus bejött azzal, hogy az igazgató elvtárs beszélni szeretne vele. A tanárnő pedig addig őt kérte fel, hogy folytassa a felolvasást. 

Amikor a tanárnő be­csukta ma­­ga mögött az aj­­tót, természetesen mindenki rendetlenkedni kezdett: csúzliztak, verekedtek, röhögtek. Remegő kézzel fogtam meg a könyvet, de miután elkezdtem olvasni, megdöbbenve tapasztaltam, hogy néhány perc alatt elcsendesült mindenki. Figyeltek rám

 – idézte fel Lukács. 

Ez után az élmény után határozta el, hogy valami olyasmivel szeretne foglalkozni, amivel lekötheti az embereket. 

A díj odaítéléséről most is rangos szakmai kuratórium döntött.
A díj odaítéléséről most is rangos szakmai kuratórium döntött.
Fotó: Karnok Csaba

Major Tamás mellett tanulta a legtöbbet

Már az iskolában is szavalgatott, aztán a színművészetire háromszor jelentkezett sikertelenül – csak negyedjére vették fel. De addig sem telt haszontalanul az idő, egyik alapító tagja lett ugyanis Major Tamás színi stúdiójának a Nemzeti Színházban. Mint fogalmazott, a mesterségről ott tanulta a leg­­többet. A Vígszínházhoz – ahová a diploma megszerzése után leszerződtették – a mai napig hűséges. Lukács Sándornak egyetlen színészi rituáléja van: szereti a szöveget minél hamarabb tökéletesen tudni. Ehhez ma is ragaszkodik, bár mint mondta, most már nem tanul olyan könnyen, mint fiatal korában. 

Nem csak zseniális színész voltMint köztudott, a Páger-díjat a makói születésű színészóriás, Páger Antal tiszteletére alapították. Lukács azt mondta róla, hogy a mindenkori három legjobb magyar színész egyike, és az is lesz mindig. 

A Jóistentől egy nagy ajándék nekem, hogy még játszhattam vele, a kollégája lehettem. Nemcsak zseniális színművész volt, de tüneményes ember is. Nem csak azért, mert nagysze­­rű anekdotákat mesélt: ha bármi gondom, bajom akadt

 – akár szakmai, akár magánéleti –, nyugodtan fordulhattam hozzá. Meghallgatott, és érezni lehetett, hogy őszinte az érdeklődése és valóban segíteni akar. Ez nagyon ritka, egy pláne sztárszínész esetében – jegyezte meg. 

Névjegy

A miskolci születésű, 76 esztendős Lukács Sándor 1972-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A legnépszerűbb és legtöbbet foglalkoztatott hazai színművészek egyike: nevéhez több mint száz színdarab és 85 tévé-, illetve játékfilm fűződik. Költőként is ismert és elismert, 1985 óta 6 verseskötete jelent meg. 

Egyetlen színészi rituáléja van: szereti a szöveget minél hamarabb tökéletesen tudni. Ehhez ma is ragaszkodik, bár már nem tanul olyan könnyen, mint fiatalon.

 

Téni bácsi fejszobra a kitüntetettek zarándokhelye Makón.
Téni bácsi fejszobra a kitüntetettek zarándokhelye Makón.
Fotó: Karnok Csaba

A színészetről és a Páger-díjról

– Több mint ötven éve a pályán lévő művészként úgy érzem, a színészet egyre inkább jellem kérdése. A fiatalság múltával a lelki tapasztalat marad, amelyet pályája során a művész összegyűjt – ezt mondta hivatásáról Lukács Sándor, miután a Hagymaházban január 27-én átvette Téni bácsi kedves pecsétgyűrűjének mását. Büszkén és meghatottan mutatta fel a nézőteret megtöltő közönségnek, meg is csókolta. A makói színészdíj, amelyet civilek javaslatára 23 évvel ezelőtt alapítottak a Maros-parti városban, az azóta eltelt idő alatt rangos elismeréssé vált. Olyan színész kapja minden esztendőben, aki a szakmai kuratórium döntése alapján a leghűségesebb Páger Antal szellemi örökségéhez, és játékára jellemző a págeri hitelesség és eszköztelenség. 


 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!