2023.12.02. 10:00
Zsarnokból a „boldog békeidők” jelképe
Százhetvenöt éve, 1848. december 2-án lépett trónra I. Ferenc József, aki a leghosszabb ideig a trónon lévő magyar uralkodó volt, és akinek a történelmi megítélése mind a mai napig kettős. Az aradi vértanúkat kivégeztető, majd a „boldog békeidőket” a nevével fémjelző, végül a hazánkat az első világháborúba belesodró császár és király életéről és emlékezetéről Miklós Péter eszmetörténészt kérdeztük.
Máig bizonyos nosztalgiával tekintenek a „boldog békeidők” korszakára és az azt szimbolizáló császár-királyra, Ferenc Józsefre. FOTÓ: MTI
Talán nincs is olyan ember Magyarországon, aki ne ismerné Ferenc József nevét. Az 1848 decemberétől 1916 novemberi haláláig uralkodó államfőnek egyrészt a tankönyvekben szerepelnek a képei, illetve a vásárokon és bolhapiacokon napjainkban is felbukkannak a sokszorosított portréi, másrészt a népszerű, Romy Schneider címszereplésével gyakran vetített Sissi-filmeknek is ő az egyik főszereplője. Személyének az emlékezetpolitikai és a történelmi megítélése már régóta kettős.
Tizennyolc évesen lépett trónra
Sokan az aradi vértanúkat – és sok magyar szabadságharcost – meggyilkoltató és az 1848/49-es forradalom és szabadságharcot leverő zsarnokot látják benne, mások az első világháborúba való bekapcsolódást, sőt annak kirobbantását róják föl neki. Sokan azonban az Osztrák-Magyar Monarchia megteremtőjét, valamint a „boldog békeidőknek”, a millenniumi időszak (1896) ünnepélyességének és nem utolsó sorban az ország modernizációjának megszemélyesítőjét látják benne.
Ferenc József mind a Habsburg-dinasztia, mind a magyar állam és a magyarság 1848/49-es függetlenségi harca történetében egyaránt válságos időszakban kezdte meg az uralkodását. Tizennyolc éves fiatalemberként lépett trónra, és egy ideig édesanyja, Zsófia főhercegnő befolyása alatt állt. Uralkodói nevének kiválasztása már önmagában egyfajta politikai program volt. Eredetileg a II. Ferenc nevet javasolták neki. Mivel azonban nagyapja, I. Ferenc ókonzervatív és „reakciós” uralkodónak számított, ezért az ő keresztneve mellé fölvette a József nevet, ami egyben a keresztségben is a második neve volt, amely II. Józsefre és az ő reformpolitikájára utalt. Ezzel a magyar férfi uralkodók közül egyetlenként kettős nevet viselt
– mondta Miklós Péter eszmetörténész.
Matuzsálemi kort élt meg
A Kodolányi János Egyetem címzetes professzora és a szegedi egyetem oktatója hozzátette, Ferenc Józsefnek bő emberöltőnyi regnálása során kudarcokban és sikerekben is bőven volt része. Az 1850-es és 1860-as években a Habsburg Monarchia elveszítette észak-itáliai területeit és a német egység sem a Habsburg család uralma alatt, hanem a porosz Hohenzollern dinasztia vezetésével valósult meg – mutatott rá.
Utóbbinak egyik közvetlen következménye volt a kiegyezés 1867-ben, amelynek eredményeként létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia egy uralkodóval, de két törvényhozással, két kormánnyal és két fővárossal, és „csak” olyan stratégiai ügyek számítottak közösnek, mint a külügy, a hadügy és a pénzügy.
Ferenc József matuzsálemi kort, nyolcvanhat évet élt meg, és élete végére mintegy „népeinek nagyapjaként” tüntette fel őt a politikai kommunikáció. Az idős uralkodó halálakor például József Attila és testvérei, a három apátlan, félárva gyermek hangosan zokogott és még az utcára is kiment. Úgy élték át ugyanis, mintha valamilyen távoli rokonukat veszítették volna el. Sokan éreztek így akkoriban
– idézte fel Miklós Péter.
Az alföldi magyar parasztság hagyományosan az 1848/49-es eszmék híve és a nemzeti függetlenség elkötelezettje volt, mégis az 1900-es évek elejére számos paraszti és polgári otthonban egymás mellé került Kossuth Lajos, a forradalom és szabadságharc egyik vezetőjének portréja és a nemzetünk szabadságmozgalmát leverő császár. Ferenc József legendás bajusz- és szakállviseletével divatot teremtett, holott eredetileg a Habsburgokra jellemző sajátos állású ajkait akarta vele eltakarni. Emellett az ő nevét vitte át a köznyelvbe a ferencjóskának nevezett akkortájt elterjedt házikabát is.
Többször is járt Szegeden
Miklós Péter elmondta, Ferenc József többször járt Szegeden: 1857-ben, majd 1879-ben, a várost elpusztító nagy árvíz után közvetlenül. Ez utóbbi látogatását Vágó Pál monumentális festményen örökítette meg, amely a szegedi Móra Ferenc Múzeumban látható.
A császár és király 1883 októberében is város vendége volt. Fölavatta és átadta a helyi közösségnek az újjáépített város középületeit: a városházát, a közművelődési palotát és a színházat. A Dóm téri, Nemzeti emlékcsarnokban álló szobrát 1946-ban, a köztársaság kikiáltása idején, a magyar nemzeti függetlenség szellemében eltávolították és összetörték. Csak 2000-ben került oda vissza, ma is megtekinthető mellszobrát Bánvölgyi László készítette el
– részletezte.
Érdekesség uralkodásával kapcsolatban – tudtuk meg az eszmetörténésztől –, hogy noha hatvannyolc évig állt Magyarország élén, törvényesen megkoronázott magyar király csak 1867. június 8-án lett. Így, ha szigorúan a magyar történeti alkotmány és a régi közjogi hagyományunk értelmében nézzük, akkor csak negyvenkilenc évig volt magyar király, míg a középkori Luxemburgi Zsigmond kereken fél évszázadig uralkodott.
Ferenc József királyságának hosszú időszakát kudarcok és sikerek, nehéz évek és gyarapodó periódusok váltakozása jellemezte. Mégis, a 20. század elejétől egészen napjainkig bizonyos nosztalgiával tekintenek az egykori Osztrák-Magyar Monarchia népei a „boldog békeidők” korszakára és az azt szimbolizáló császár-királyra
– zárta a beszélgetést Miklós Péter.
