2023.11.25. 18:18
Közönségdíjat érdemelt Pletka Levente Attila
Az érzelemgazdag lírai szövegek értelmezése alapvetően racionális munka Simon Ferenc mesterpedagógus szerint. Tanítványa, Pletka Levente Attila Kányádi-szavalatát a közönség különdíjjal ismerte el nemrégiben.
Pletka Levente Attila ezer szállal kötődik az irodalomhoz. Fotó: Tábori Szilvia
Az az igazi költő, akinek halála után évszázadokkal is mondják a verseit, ilyen például Petőfi Sándor — mondta az akkor 85 éves Kányádi Sándor a születésnapját ünneplő barátok és pályatársak előtt Budapesten, még 2014-ben. Az erdélyi magyar költő elmondta azt is, hogy az ő Magyarországa addig terjed, ameddig a magyar nyelv, és ezt az általa nagyon szeretett országot addig szolgálja, ameddig csak tudja. A 2018-ban elhunyt Kányádi Sándornak szentelték nemrégiben a hódmezővásárhelyi Határtalanul program szavalóversenyét. Pletka Levente Attila a közönség díját érdemelte ki.
Mint őseim földjéhez
Nehezen megmagyarázhatóan egészen kisgyerekkoromtól vonzanak a nemzeti érzelmű költemények, például Petőfi, Vörösmarty versei. Ez az érzés máig kísér és ragaszkodom is hozzá, mint őseim földjéhez. Itt születtem, itt nőttem fel és ide köt minden
– mondta lapunknak a vásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium 17 éves diákja, a Bethlen irodalmi színpadának csapatából és a Bessenyei Színkörből ugyancsak ismerős Pletka Levente Attila.
Versválasztáskor az előadó lelki habitusa mindig meghatározó Simon Ferenc mesterpedagógus szerint, ezért is ajánlotta diákja figyelmébe az Előhang és a Valaki jár a fák hegyén című szerzeményeket.
A racionális munka
Úgy látja, utóbbi Kányádi egyik legjobb, az istenes témát rendkívül hitelesen, hangsúlyos esztétikai erővel megfogalmazó verse. Míg az Előhang egy ciklus első, talán legmegrendítőbb darabja, amely arról a nehéz kérdésről vall, vajon a szülőfölddel miként válik önazonossá maga az ember is?
Ennél a két, tömören, valódi modern líraisággal megírt költemény esetében a versmondónak és -olvasónak egyaránt magára kell vonatkoztatnia a szöveget. Alapvetően racionális munka ez, mert az érzelmekről szóló lírai szöveghez értelemmel kell közelítenünk
— hangsúlyozta a tanár.
Kívülről és belülről
A fiatal színjátszó mesélt arról, hogy a színjátszó gyakorlata és tapasztalata csupán részben segíti versmondóként a színpadon. Utóbbi eszköztára ugyanis lényegesen visszafogottabb. Simon Ferenc erről úgy fogalmazott: versmondáskor minden pillanatban a költői üzenet közvetítése az elsődleges, a mondatok értelmezése a meghatározó. Az érzelmeket nem eljátszani, hanem — néhol gesztusokkal kísérve — úgy érdemes közvetíteni, hogy a hallgatóság megtalálja magában a kapcsolódási pontokat, megélje és megjárja a mélységeket és magasságokat. Ehhez a versmondónak egyszerre kívülről és belülről is meg kell érteni és érezni a költői szándékot.
