2023.10.22. 08:40
Hat évtizeden át Kató néninél tanult táncolni a város
Az ötvenes, hatvanas években megszokott volt, hogy a tinédzser korú fiúkat, lányokat beíratták táncolni. Szentesen és környékén Peczárszky Kató néni oktatott társastáncra és illedelmes viselkedésre generációkat. A 110 éve született, 30 éve elhunyt legendás tánc- és illemtanár alakját idézzük fel.
A tánciskola szinte kötelező volt a 60-as években. Fotó: Kovács János gyűjteménye
Már életében legendás volt, szeretve félték szavait és minden mozdulatát, szigorú, egyenes tartású tánc- és illemtantanár volt. Csattogójával egyszerre vezényelte az ütemet, és fegyelmezte, akit kellett.
Megjósolták neki, hogy sikeres lesz
Peczárszky Katalin tánctanár és koreográfus 110 évvel ezelőtt, 1913. október 19-én született a felvidéki Nagykövesden. 1928-ban Szentesen a Polgári Leány Iskolában, majd 1930-ban a Kereskedelmi Iskolában végzett. A tánc- és illemtanár szakmai képzettségét Budapesten az Országos Táncmester Képző intézményben szerezte1932-ben. Szentesen a Református Körben tanított.
Tánctanári indulása fényesen alakult, éppen úgy, ahogy egy jósnő jövendölte neki: „hamarosan külföldre megy, pénzre fekszik, pénzre kel, és annyi tanítványa lesz, mint égen a csillag”. Így is lett! A szakképesítés megszerzése után szakmai tudását az akkori Jugoszláviában kamatoztatta, ahol keresett tánctanár lett, sorra nyíltak a tánciskolái Zomborban és a környező településeken. A második világháború után ez a sikeres korszak megszakadt, kénytelen volt visszatérni Magyarországra, ráadásul minden értéktárgya, vagyona odaveszett.
A tévé előtt szurkolt nekik a város
Magán tánciskolát alapított, de az államosítás idején, 1950-1953 között a Vendéglátó Vállalatnál statisztikus munkakörben helyezték el. Nem volt végleges a búcsúja a tanítástól, 1953-ban a Móricz Zsigmond Művelődési Házban beindíthatott egy tánciskolát. A '60-as években szinte természetes volt, hogy aki elvégezte a 8. osztályt, beíratták Kató néni tánciskolájába. A szombati össztáncok a lányokat kísérő „gardi mama” vigyázó szeme előtt zajlottak.
1961-ben alapította Kató néni a Modern Táncklubot versenyzők részére. A versenyzést szinte az országossal egy időben kezdték Kató néni tanítványai, az első időkben D osztályban. 1962-1983 között az Országos Társastánc Bizottság tagja, 1963-1986 között nemzetközi pontozóbíró volt Katalin. Ez volt a Ki mit tud?-os korszak, hiszen tanítványai 1963-ban, 1965-ben és 1968-ban is szerepeltek a tehetségkutatóban. Középdöntőjüket a televíziókészülékek előtt nézték itthonról. Ott voltak fiataljai már az első Savaria táncversenyen is, Szombathelyre közel 20 éven keresztül jártak versenyezni.
Idősebb korában megalapította minicsoportját, ami abban az időben feltűnést keltett, hiszen kisgyerekek még nem versenyeztek. A Miskolci Formációs Fesztiválon 1978-ban az „Ezt táncolta a nagyi" című gyermekprodukcióval elnyerték a koreográfiai díjat, és kiérdemelték a verseny különdíját is. Ebből a formációból nőtt ki Szatmári-Nagy Szilvia, aki a '90-es évektől folytatta Kató néni munkáját a Szilver táncegyesület alapításával. Tanítványai közül Varga Erzsébet és László Piroska is táncpedagógussá vált.
A kritika pozitívum volt
Lakosné László Piroska csak a szépre emlékszik, ha Kató néniről kérdezzük.
1966-ban íratott be az anyukám a tánciskolába, és úgy néz ki, jól ment, mert már a második alkalomnál kérdezte Kató néni, hogy lennék-e táncklubos. Onnantól táncoltam még 10 éven keresztül, de annyira szerettem és éreztem az egészet, hogy közben már tanítgattam a többieket, akiknek nem ment. Amikor Kató néni vidéken tartott tánciskolát, sokszor rám bízta az oktatást, az össztáncokat, valószínű, hogy látott bennem fantáziát. Úgy is terveztük, hogy majd én fogom átvenni tőle a posztot
– idézte fel a történteket Piroska.
Nagyon aranyos, közvetlen volt Kató néni, amellett szigorú is, de ez volt benne a jó
– magyarázta.
Ha valakivel különösebben nem foglalkozott, nem javítgatta, akkor tudtuk, hogy az illető le van írva. Ha valakit noszogatott, akkor annak segített. Itt a kritika pozitívum volt
– tette hozzá.
Sokszor megfordult a tánctanár akkori Lenin úti lakásán, ahol kinti wc volt, és csodálattal nézte, hogy még ott is szőnyeg volt, meg tükör a falon.
Mindenben hatott rám Kató néni. Egyszer kitiltott az órákról, mert az egyik fiú, aki felénk lakott, hazakísért, de aztán szólt, hogy mégiscsak menjek. Komoly illemtantanár volt, ami most is kellene, de ma nem veszik annyira komolyan az embert. Ma is megállná a helyét, kicsi tanítványai is voltak, balettot is tanított, univerzális volt
– mesélte Piroska, aki az idősebb generáció táncoktatásával másfél évtizede a Piroska Tánccsoportban folytatja a hagyományokat.
Mindenkinek van egy története Kató néniről
A C osztályos táncversenyt Kató néni honosította meg Szentesen. Oltyán Lajos, a helyszínül szolgáló Klauzál iskola egykori igazgatója, aki még 1969 és ’72 között, mint a művelődési központ vezetője is munkakapcsolatban volt a tánctanárnővel, elmesélte: egyszer feldúlva lépett oda hozzá Kató néni, és azt kérdezte: „Van olyan, hogy hosszúlépés?” „Persze, egy deci bor, két deci szóda” – volt a meglepett válasz. „A fene vigye!” – viharzott el a tánctanár. Kiderült, hogy előző este Nagymágocson a tánciskolában keringőt tanított és volt ott egy fiatalember, akinek nem ment a hosszú lépés. Amikor mérgesen kérdőre vonta, hogy tudja-e, mi az, ez volt az őszinte válasz: „Igen, egy deci bor, két deci szóda.”
Ezen Kató néni úgy felkapta a vizet, hogy elzavarta a fiút. Másnap viszont személyesen felkereste, és bocsánatot kért. Soha egyetlen tanulót sem küldött el, mert botlábú volt, annál inkább a trágár beszédért, a pontatlanságért, vagy mert táncóra helyett moziba mentek. Az ő idejében a tánctanár egyet jelentett az illemtanárral.
Szerintem az iskolában nem tanítják meg igazán viselkedni a gyerekeket. A tánciskola jó „hézagpótló" ebből a szempontból
– vallotta Peczárszky Katalin.
Egy tánctanárt ne támogassanak!
Rendszerető és kifogástalanul öltöző, igazi tánctanár volt, annak ellenére, hogy nem éppen a legkomfortosabb körülmények között éltek édesanyjával, és végtelenül boldog volt, amikor a várostól kaptak egy 2 szobás tanácsi lakást.
Nem beszélt arról, milyen hirtelen, méltatlan körülmények között szakadt meg pályafutása Szentesen, 1981-ben a Móricz Zsigmond művelődési házból is el kellett jönnie. Fábiánsebestyénen mindent újra tudott kezdeni, amíg egészsége bírta, vitte a táncklubot. 1993. március 8-án hunyt el, 80 esztendős korában.
Utoljára egy táncos eseményen mutatkozott, de már nem szívesen, pedig zúgott a taps, ahogy a közönség elé lépett, az első szünetben mégis a távozás mellett döntött. „Hűtlenek lettek hozzám a lábaim!” – zsörtölődött. Csillogó szemmel, de fáradtan és mérgesen jegyezte távozóban: „Micsoda tánctanár az, akit két oldalról támogatnak?!” Később azért visszaüzent a versenyre: „Sok sikert!”
