Tornyai János kijelölte saját útját, aszerint élt és alkotott

– Ne utánozz mást, legyél egyéni, bontakoztasd ki önmagad

– sugallta az individualizmus századfordulóra jellemző kultusza. Az 1869-es születésű Tornyai János 1907-ben művész barátainak szánt leveleiben jelzi elhatározását alkotói stílusváltásáról. A vásárhelyi festőművész egyértelműen szakít az úgynevezett konzervatív vagy műcsarnoki festészettel, illetve az akkor festőművészek többségét tömörítő szervezettel. Úgy látta, ha kizárólag általuk, velük együtt érvényesül, senki nem figyel rá, egyéni hangvételén jövője és sikere múlhat.

Az elmúlt évet a Kállai Ernő-ösztöndíjprogram támogatásával az alföldi tájfestészet kutatásának szentelő Tóth Károly művészettörténész erről úgy fogalmazott: Tornyai döntött, kijelölte saját útját, aszerint élt és alkotott. Ettől az évtől kezdve évekig csoportos kiállítások helyett kizárólag önálló tárlatokkal lépett közönsége elé. Képei eljutottak a budapesti művészháztól kezdve Temesváron és Szabadkán át a történelmi Magyarország sok városába. Leveleiben egyéni, saját karakterű, máshoz nem hasonlítható stílus szükségességéről vall.

A letisztult tájképek

Tornyai 1907 után egyértelműen elhagyta a korábbi népi életképeket, a zömében műteremben festett sokalakos kompozíciókat. Úgy döntött, csak a természetben, a plein-air, a tiszta látvány után a helyszínen festi képeit, a korábbiaktól kisebb méretben.

– Természetesen Tornyai ezen alkotói időszaka sem ítélhető csak egy-egy szempont szerint

– hangsúlyozta a művészettörténész. Tóth Károly szerint Tornyai ezen alkotói periódusa azért is különösen fontos, mert a hódmezővásárhelyi származású képzőművész egyedi és különleges munkásságának első helyén mindenképp a letisztult alföldi tájképei állnak, amelyeket később leginkább szeretett és vele azonosított a közönség. Tornyai helyzete rendkívül érdekes, hiszen klasszikus művészeti oktatást kapott, szépen és kifejezően rajzolt, ahogy kibontakozott a művészi öntudata, egészen egyszerű formákra redukálta képeit. Lényegében megelőlegezte a 20. században kialakult képi letisztultság hagyományát, az alföldi táj és élővilág, illetve a természeti jelenségek visszafogott ábrázolását.

– Az alkotásokon keresztül egy olyan kép rajzolódik ki bennünk a művészről, amilyet ő sugározni akart. Ezért is fontos, hogy feltárjuk a személyiségjegyeit, életét és így művészetét árnyaló korabeli dokumentumokat, beszámolókat. Megismertem a festő teljes levelezését, olvastam közel kilencven naplóját, amelyet szinte napról napra vezetett. Összetett kép rajzolódik ki, látni azokat az elágazási pontokat, amelyekből felismerhető a művész szándéka, a meghozott döntések súlya és jövőformáló ereje – fogalmazta meg Tóth Károly.

Kirajzolódó árnyalatok

A tavalyi Tornyai-emlékévben megjelent kötet szerzői, Nagy Imre, Nátyi Róbert és Tóth Károly egyöntetűen úgy vélik: a festő ma is aktuális és a saját korában is modernnek számító munkássága számos újabb kutatási kérdést vet fel. Ezt Tóth Károly az összetett életművel, Tornyai sokrétű festészetével magyarázza. Példaként említve a főként életképeket, csend­életeket, tájképeket, illetve női portrékat festő Koszta Józsefet, aki technikailag rendkívül izgalmas, ám témáiban már inkább egysíkú. A művészettörténeti kutatásokkal új szemmel tekinthetünk egy-egy művészre, ráadásul az adott korszaktól távolodva kirajzolódnak a történelmi, társadalmi jellemzők, az alkotói tér és közeg.

– A kérdések legalább annyit mondanak, mint az új felismerések, hiszen az ismeretlen területek további kutatásával új árnyalatokat fedezhetünk fel. Sokáig ismeretlenek voltak a hegyeket ábrázoló, egy tátrai kirándulás pillanatait megörökítő munkái. Felmerültek a kérdések: vajon a művész kidobta, netán képei elpusztultak az első világháborúban? A huszadik század magyarországi sorstragédiái miatt ez abszolút releváns kérdés, hiszen a műtárgyak egy jelentős része hadizsákmányként tűnt el az országból, vagy tulajdonosaik külföldre menekítették. A művészettörténész feladata, hogy egyfajta puzzle-darabokból rekonstruálja egy-egy festő életművét, és megőrizze azt a jövő generációinak – hangsúlyozta.

A festő társa és múzsája

Tornyai neve mellett mindig feltűnik az egykori cselédlány, a festő későbbi társa és egyben múzsája, Kovács Mári neve. Ahogy Tóth Károly mondta: az autodidakta Márit a húszas években megpróbálták beskatulyázni a népi őstehetség kategóriájába, fel sem merült, hogy autonóm művészként tekintsenek a Tornyai mellett alkotó nőre. Ahogy az 1970–80-as években mindinkább előtérbe került a huszadik századi női alkotók jelenléte, akkor kapta meg Mári is méltó helyét. A Tornyai című, tavaly megjelentetett művészeti album előkészítésekor Nagy Imre művészettörténész a vásárhelyi múzeum raktárában újra átnézte a Tornyai-hagyaték festményeit, és így derült ki, hogy az 1940–50-es években számtalan Mári-mű Tornyai nevén szerepelt a leltárban, a festő életművének részeként.

Marakodó rokonok: a Juss

– Tornyai kimagasló, sokat elemzett művére, a Juss című festményre sokáig a szegény emberekkel való azonosulás tipikus példájaként tekintettek. Miközben tudjuk, hogy a kép Tornyai életének egy drámájához köthető. A parasztházban ábrázolt rokonság az elhunyt apa öröksége fölött marakodott össze, s megelevenedik az ádáz küzdelem megannyi viharos érzelme – magyarázta Tóth Károly. Hozzátette: Tornyai saját családi élményét festette meg és értelmezte újra ebben a képben. Számtalan fotóvázlatot készített az alkotáshoz Plohn József barátjával, majd azok alapján újabb és újabb képvariációkat készített, mintegy kifestve magából a múltbéli élethelyzet mély, lélektani hatását. Ez rámutat arra, hogy egy-egy mű esetében a pszichológiai jellegű művészettörténeti értelmezés ugyanúgy érvényes lehet.

Tóth Károly idén szeptembertől a Tornyai-hagyaték leveleit és a naplót is őrző Magyar Nemzeti Galéria Adattárának, a Szépművészeti Múzeum – Közép-európai Művészettörténeti Kutatóintézet igazgatóhelyettese, illetve az ezen belül működő archívum és dokumentációs központ osztályvezetője, főmuzeológusi kinevezéssel.

Tornyai János emblematikus műveiből Vásárhelyen, az Alföldi Galéria Az Alföld művészete állandó kiállításán látható egy válogatás. A festő munkássága előtt tisztelgő, a Tornyai-emlékévben kiadott kötetek, köztük a Nagy Imre, Nátyi Róbert és Tóth Károly művészettörténészek által jegyzett hiánypótló művészeti album is elérhető mind a főtéri kiállítóhelyen, mind a róla elnevezett múzeumban.