Moholy-Nagy László szegedi éveiről született könyv

Több mint 5 évnyi kutatómunkával hiánypótló könyvet írt Moholy-Nagy Lászlóról a Móra Ferenc Múzeum nyugdíjas res­­taurátora. Szabó Tamás a konstruktivista festő világszerte figyelmen kívül hagyott szegedi éveinek munkásságát foglalta össze a Képek és hátterek – Moholy-Nagy László a Nagyalföldön 1895–1919 című munkájában. A tegnap bemutatott műről elmondta, nagyon jó csapatmunka eredménye, amely alapja lehet egy későbbi, még teljesebb monográfiának.

– Korábban a múzeum képzőművészeti osztályvezetőjeként szerettem volna Szegedre hozni egy Moholy-Nagy-kiállítást, amely a szegedi éveinek alkotásait mutatja be. A Zü­­rich­ben lévő anyagot azonban nagyon költséges lett volna ideszállítani, pályázati pénzt pedig nem nyertünk rá, így a terv meghiúsult. Az anyag­gyűjtés azonban már javában folyt, és nem szerettem volna, ha a rendelkezésre álló kutatási és irodalmi anyagok kárba mentek volna. Így született meg a könyv ötlete – mesélte a szerző.

Moholy-Nagy László 10 éves volt, amikor családjával Szegedre költözött, itt érettségizett, és 1919-ben járt a városban utoljára, ezt követően már soha nem tért vissza. Itt érezte magát először festőnek, több ikonikus képe is ebben az időszakban született: Szegeden készített például rajzot Juhász Gyuláról, és itt készült kevés olajfestményei egyike, a Tahiti Madonna is, amelyet a városi múzeum és bibliotéka alkalmazottjáról, hazánk első női könyvtárosáról, Fischhof Ágotáról mintázott.

– Több mint 20 alkotása köthető Szegedhez, mert itt alkotta, itt őrizték vagy itt állították ki. Ezek közül a rajzok, vázlatok és grafikák kö­­zül amelyek fellelhetők, mind bemutatja a könyv, de tisztáz­­za például a kora gyermekkora körüli félreértéseket is, és bemutatja egykori tanárait is – sorolta a szerző.

Szabó Tamás úgy fogalma­zott, bízik benne, hogy új köny­­ve hozzájárul ahhoz, hogy ezentúl a nyugati szakirodalmakból se hagyják ki Moholy-Nagy szegedi korszakát. A több száz névmutatóval és archív fényképekkel, dokumentumok­kal és műtárgyfotókkal gazdagon illusztrált kiadvány pedig komoly szakkönyvként is meg­­állja majd a helyét, amelyet egyébként éppen a művész ha­lálának hetvenötödik évfordulójára időzítve sikerült kiadni.

Hetvenöt éve, 1946. február 24-én halt meg Chicagóban Moholy-Nagy László fotográfus, konstruktivista festő, ipari formatervező, a Bauhaus iskola kiemelkedő tanára, a kísérleti filmek magyar úttörője, a múlt század talán legnagyobb hatású magyar képzőművésze. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga:

Moholy-Nagy László élete és munkássága

1895. július 20-án született a Bács megyei Bácsborsódon. Amerikába kivándorolt apja helyett nagybátyja nevelte a vajdasági Moholpusztán. Szegeden járt gimnáziumba, majd Budapesten a jogi karra, az első világháború kitörése után katonai szolgálatra hívták be. A fronton megsebesült, a kórházban háborús képeslapokat festett, felgyógyulva rajziskolába járt, először 1918-ban, a Nemzeti Szalonban állított ki. Festőként a magyar avantgárd, Nemes-Lampérth József, Uitz Béla és Tihanyi Lajos hatott rá, 1919-ben aláírta a politikai irányú művészeti mozgalom, a magyar aktivisták kiáltványát. Az 1918-19-es forradalmakkal rokonszenvezett, de az eseményektől távol maradt. E kommün bukása után Ausztriába ment, 1921-től Berlinben funkcionalistákkal, dadaistákkal dolgozott együtt. Fa- és linómetszetei Kassák Lajos Ma című folyóiratában jelentek meg Bécsben, az ipari táj és a mozgás ragadta meg képzeletét. Kassákkal közösen írták a konstruktivista kiáltványnak tekinthető, 1922-ben megjelent Új művészek könyvét.

A 20. század művészetét megújító, a konstruktív törekvéseknek otthont adó Bauhaus alapítója, Walter Gropius tanárnak hívta meg az intézménybe. A látáskultúra meghonosítása érdekében megújította a művészek oktatását is, a Bauhaus-könyveket Gropiusszal közösen szerkesztette, és El Liszickijjel közösen állított ki. 1925-ben megjelent Festmény, fényképezés, film című kötetében írta: „Semmiféle mai vagy azelőtti festészet nem képes a fényképezés hatáslehetőségeit utolérni”. Legharmonikusabb olajképeit, fotogramjait, fotóplasztikáit és kollázsait ebben az időszakban alkotta.

1928-ban Gropiusszal együtt megvált a Bauhaustól, Berlinben telepedett le. Fény-tér-modulátor című kinetikus szerkezetének nyomán keletkezett Fekete-fehér-szürke árnyjáték című absztrakt filmje. A színes filmmel is kísérletezett, rövidfilmjei a városi élet forgatagát mutatták be. 1929-ben ő rendezte a korszak nagy kiállítását, a stuttgarti Film und Fotót, amelyen 97 saját művel szerepelt, emellett díszleteket, fény- és hangeffektusokat készített a színházi rendező Erwin Piscator és operaelőadások számára.

Hitler hatalomra kerülése után, 1934-ben Hollandiába, majd Angliába ment, ahol hirdetés-, kiállítás- és filmtervező volt. 1937-ben Gropius ajánlására meghívták Amerikába, s Chicagóban létrehozta az Új Bauhaust (IIT Institute of Design) – a nácik ekkorra már kiszórták „elfajzott művészetnek” minősített műveit a német múzeumokból. Az általa alapított intézet 1944-től chicagói üzletemberek támogatásával főiskolává alakult, és az amerikai dizájn fontos műhelye lett.

1945-ben leukémiás megbetegedést diagnosztizáltak nála, de egészen haláláig dolgozott a Mozgásban-látás című könyvén, filozófiai kérdéseket is taglaló szellemi végrendeletén. Moholy-Nagy László 1946. november 24-én halt meg Chicagóban.

Festőként és fotóművészként az általa legelemibb ábrázoló tényezőnek tartott fény foglalkoztatta. Fotogramjait kamera nélkül, fényérzékeny papírra komponálta; átlátszó vagy polírozott felületre készített olajképei áramló, hullámzó fényhatást teremtenek. Üvegarchitektúrái különböző technikával készültek, átlátszó térplasztikái, fénymobiljai állandóan változtatják fény- és térhatásukat. A reklámgrafikában és a tipográfiában is maradandót alkotott, és ő tervezte a rendkívül népszerű Parker 51 töltőtollat, amely a New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) gyűjteményében is megtalálható.

Művei konstruktív kompozíciók, az emberi térszemlélet modelljei. Hitt abban, hogy a tárgyformálás megreformálhatja a társadalmat, azt vallotta, hogy a modern technika összhangba hozható a művészettel. Nyugaton ő a legismertebb magyar képzőművész, itthon azonban sokáig nem foglalkoztak életművével: a két világháború között kommunistának tartották, 1945 után pedig idealistának és formalistának. 1995-ben Kecskeméten mutatták be képeit, fotóit, kollázsait, és kiadták 100 fotó című fényképalbumát. 2006-ban az ő nevét vette fel az addigi Iparművészeti Egyetem, amelyet azóta Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnek (MOME) hívnak. A MOME tavaly rendhagyó audiovizuális kampánnyal ünnepelte névadója születésének 125. évfordulóját, Moholy-Nagy nevét formatervezési ösztöndíj-pályázat, a MOME Könyvtárában kutatóterem viseli.

Több mint fél évszázad után első nagyszabású amerikai retrospektív kiállítását 2016-ban rendezték meg, a háromszáz alkotását bemutató Moholy-Nagy: Future Present című tárlatot Chicagóban, New Yorkban és Los Angelesben is láthatta a közönség. Minden bizonnyal a kiállítás sikere is hozzájárult ahhoz, hogy a tárlaton is szereplő alkotása, úgynevezett telefonképeinek egyike az év végén rekordáron, hatmillió dollárért kelt el egy New York-i árverésen, az EM 1 Telephonbild minden idők legdrágább, aukción eladott magyar műtárgya lett. Két éve került elő 1933-as, elveszettnek hitt, Hangzó ABC című kísérleti filmje.