Adyt is perbe fogták Szegeden

Igazabb költőnek tartotta Ady Endrét Gyóni Gézánál, ezért ki­­csapták a gimnáziumból és az egyetemre sem vették fel Krausz Jánost. A hetedikes, 16 éves diák a piaristák főgimnáziumának önképzőkörén mondta el véleményét, ami nem egyezett a többségével, esetéről 1926 márciusában számolt be a Délmagyaror­szág.

Adynak azonban ennél az esetnél jóval több köze volt Szegedhez, még ha nem is élt itt.

Párbajozásért ült Szegeden

Péter László szegedi irodalom- és helytörténész a Szeged utcaneveiben említette meg az Ady tér elnevezése kapcsán, hogy 1902-ben járt először a városban a költő, párbajvétségért három napot töltött a Vasas Szent Péter utcai államfogházban. A következő látogatás már kellemesebb volt, 1905-ben a Dugonics Társaság felolvasóasztalánál szerepelt verseivel. Juhász Gyulával ez évtől levelezett, 1907-ben találkoztak először személyesen: Nagyváradon barátkoztak össze.

Ahogy József Attila és Radnóti Miklós, Ady Endre sem úszta meg Szegeden a bíróságot, és utolsó felolvasását is a városban tartotta. A Szegedi Újságírók Egyesületének Tömörkény-matinéján vett részt 1917. szeptember 30-án, versekkel és prózával, de írt a régi Szeged más jellegzetes alakjairól is. Dankó Pistát versbe foglalta, Pálfi Antalról cikke jelent meg. Tömörkényt először igazságtalanul vádolta antiszemitizmussal, amit aztán megbánt: jó kapcsolatba kerültek.

Perbe fogták egy verséért

Szintén Péter László írta meg a Délma­gyarország 1953. november 22-i lapszámában, Ady és Szeged című cikkében, hogy a költő kis híján Szegedre került 1902-ben, a Szegedi Napló szerkesztőségéhez. Az írásban a perről is többet megtudhatunk: 1913-ban barátja, Nagy György hódmezővásárhelyi ügyvéd, a magyar köztársasági mozgalom szervezője, a „Magyar Köztársaság„ című folyóiratában közölte Ady „Rohanunk a forradalomba!” című versét. Nem sokkal később a kormány törvényt hozatott a „köztársasági propaganda” ellen. A szegedi ügyészség e törvény alapján indított eljárást Ady ellen „osztály elleni izgatásért”.

Ady a radikális Világ című napilap 1913. augusztus 21-i számában „Egy bűnös vers” címmel nyílt levelet intézett Lázár Györgyhöz, Szeged polgármesteréhez, mint a Dugonics Társaság elnökéhez, aki már többször hív­­ta Adyt szegedi szereplésre. Nehezményezte, hogy a királyi ügyész rendeli a városba, ahová inkább felolvasni szeretett volna eljutni megint.

A tárgyalás elmaradt

„Mindegy, készülök a második szegedi felolvasásomra, ahol azonban már nem is én ol­­vasok föl, hanem, hiszen jól tudom, az esküdtbíróság jegyzője. Előre megkérem a jegyző urat, olvassa jól föl majd a versemet, mert ennek a nyomorult poéta-fajzatnak nincs nagyobb büntetés, mintha a verseit rosszul olvassák föl”

– így fejezte be levelét, de ez a felolvasás elmaradt. Az ügyészség vádiratot nem adott ki ellene, az eljárást megszüntette, nem volt tárgyalás.

Haláláról megemlékezett, temetéséről tudósított lapunk, emlékét Juhász Gyula ápolta Szegeden és a Délmagyarországban, József Attila 1924-es, „a holtan megbántott Ady” védelmében írt verse is megjelent lapunkban.

1945-ben kapta meg a nevét a mai Ady tér, mellszobrát 1969-ben leplezték le a Dóm téri panteonban.