Cserháti Sándor posztumusz kapta a Gnilka-díjat

Cserháti Sándor 1930-ban született Mohácson. Teológiát tanult Sopronban és Budapesten az Evangélikus Teológiai Akadémián 1948-tól 1953-ig, lelkésszé a fővárosban avatták. Hat különböző gyülekezetben látott el segédlelkészi szolgálatot, közben 1955-56-ban belföldi ösztöndíjasként az igehirdetés témájában végzett kutatómunkát. Gyülekezeti lelkipásztorként 1960-tól 1968-ig Páhin működött, majd 1968-tól 1983-ig Szegeden.

1973-ban az Evangélikus Teológiai Akadémián doktori fokozatot szerzett, értekezésének témája A Krisztusban szeretett világ a Kolosséi-levél alapján. 1983-ban meghívták az Evangélikus Teológiai Akadémia újszövetségi tanszékére, ahol 2004-ig, nyugdíjba vonulásáig tanszékvezetőként dolgozott, mint professzor emeritus továbbra is oktatott. Tanított újszövetségi bevezetést, kortörténetet, görög szövegolvasást, újszövetségi írásmagyarázatot és teológiát.

A fordítóbizottság tagjaként részt vett az új protestáns bibliafordításban, az új bibliafordítás revíziós munkálataiban az újszövetségi bizottság elnökeként dolgozott és fordította a Salamon bölcsessége című könyvet. A nemzetközi SNTS (Societas Novi Testamenti Studiorum) tagja volt 1985 óta, ugyancsak tagja volt 1982 óta a Magyar Bibliatársulatok Szöveggondozó Bizottságának, a Magyar Patrisztikai Társaságnak és az Ókortudományi Társaságnak 2001 óta. Tavaly december 10-én hunyt el.

A díjat a nevében fia, a szintén evangélikus lelkész, a szegedi gyülekezet vezetője ifj. Cserháti Sándor és lánya, Cserháti Márta vette át kedden a Dómban rendezett ünnepségen.