Az elégetett emberek nyomában

2019.12.02. 18:03

A nehéz életkörülményeknek is szerepük volt a boszorkányperekben

Szeged városa az 1719-es szabadalomlevél alapján bíráskodhatott polgárai felett, a városi törvényszék akár halálos ítéletet is hozhatott. Hozott is, nem is egyet. A hírhedt boszorkányperektől azt is várták, hogy nyugodjon le a nép. Ez többé-kevésbé sikerült is, a feszültséget legalábbis egy páran biztosan levezettél a nyilvános kivégzéseken, ahol nőket és férfiakat égettek el elevenen.

Suki Zoltán

 

Boszorkány szavunk ótörök eredetű, honfoglalás előtti eleme nyelvünknek, csakúgy, mint a vele egy fogalomkörbe tartozó igéz, bűvöl, bájol szavunk is. Jelentése: „nyomó”, az aki „nyom”, ártó, rossz szellem. Ez a nyomó szellem egyébként Európa-szerte ismert. A magyarság ezt a szellemalakot társította olyan közöttük élő, rontó emberekkel, akikről feltételezték, hogy ártó szellemekkel kapcsolatban állnak, s ezek segítségével ártani tudnak másoknak – írta még a 2004-es szakdolgozatában a történelemszakos Juhász Regina.

Innen pedig csak egy lépés volt a boszorkányüldözés, aminek az egyik leghíresebb alakja Kökényné Nagy Anna volt.

Hogy miért történhettek meg a szegedi boszorkányégetések, azt megtudhatja keddi cikkünkből. Keresse a Délmagyarországban!

(Leadképünk forrása: Wikipédia – a szerk.)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!