Mályusz Elemérre emlékeztek Makón

– A huszadik századi hazai történetírás kiemelkedő alakja volt, kutatásai a magyar történelem szinte valamennyi szakaszát érintették – hangzott el azon a megemlékezésen, amelyet Mályusz Elemér tiszteletére, halálának 35. évfordulóján tartottak Makón, a járásbíróság épülete előtt csütörtökön. Azért ott, mert a Maros-parti városban született jeles tudós ott töltötte gyermekkorát, és emléktábláját is ennek homlokzatán helyezték el 1990-ben.

Mályuszra Szikszai Zsuzsanna múzeumigazgató rövid köszöntője után Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna, a Makói Honismereti Kör elnöke emlékezett. Elhangzott: egész életében tanult, 91 évéből legalább 70-ben napi 18 órát áldozott könyvtárában szenvedélyének, a történetírásnak. A középkorkutatás egyik legjelentősebb alakjaként tartják számon. Volt az országos levéltár munkatársa, tanított egyetemen, szerkesztett szakmai folyóiratot. 1945-ben politikai okokból kényszernyugdíjazták, ezt követően az Evangélikus Országos Levéltár vezetőjeként, majd nyugalomba vonulásáig az akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársaként kutatott. 

Kiemelkedő eredményeket ért el a középkori és 18. századi Magyarország történetének, a hűbériség és a rendiség problémájának vizsgálatában, de foglalkozott a művelődés- és egyháztörténet kérdéseivel is. Nevéhez fűződik a népiségtörténeti kutatás megindítása. Tevékenységét 1973-ban Akadémiai Díjjal ismerték el, 90. születésnapja alkalmából pedig az akadémia kiadta a szívéhez legközelebb álló munkáját, a Thuróczy-krónika elemzését. 1989 augusztusában hunyt el. Saját, 8 ezer kötetet és 4 ezer folyóiratot tartalmazó könyvtára 1996-ban került egyetemi tulajdonba.

A makói születésű történész emléktábláját az ünnepség végén Farkas Éva Erzsébet polgármester Pál Lászlóné Szabó Zsuzsannával együtt koszorúzta meg.