Szabad és tilos a horgászat

Ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni a Vértó feliratainak kavalkádjában. Az elidőző tekintet meglehetősen zavarba jön a halőrbódé nagybetűs „Horgásztó” feliratának, valamint az előtte felállított „Horgászni tilos!” rendelkezésnek az összhatását szemlélve. Kicsit úgy érzi magát a járókelő, mintha a gazdag bíró okos lányáról szóló népmesébe csöppent volna, amelyben Mátyás király arra utasítja az eszes leányt, hogy úgy menjen föl Budára, hogy legyen is rajta ruha, meg ne is, vigyen is ajándékot, meg ne is. Vagy mintha a klasszikus viccben a nyuszika és a sapka esetének gordiuszi csomóját kellene kibogoznia a vízparton. 

Kicsit eltöprengvén arra jutottam, hogy vélhetően a tó néhány hónapja lezajlott, drasztikus apadásával kapcsolatban helyezhették ki az egyébként közkedvelt horgászhelyre a tiltó táblát. Mint megírtuk, a zsilip-tolózár meghibásodása miatt csökkent folyamatosan a vízszint, és kerültek elő a meder mélyéről egészen elképesztő, oda nem illő dolgok. Mára azonban a tavat üzemeltető Szegedi Vízmű Zrt. orvosolta a bajt, a tiltó tábla sejthetően véletlenül maradt a helyszínen. Persze, ez tényleg csak feltételezés. Amíg nem érkezik hivatalos feloldás az ellentmondásra, addig csupán Merániai János hajdani esztergomi érsek iránymutatásának újragondolásával bátorkodom tanácsot adni a hezitálóknak. 

„A csalit bedobni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beetettek én nem ellenzem.”