2024.07.15. 09:00
A vasoszlopok titka Szegeden
Nagy idők néma tanúi, sokan úgy mennek el mellettük az utcán, hogy észre sem veszik őket. Mára csak 12 darab maradt azokból a vasoszlopokból, amik nélkül nem lehetett volna újjáépíteni az 1879-es nagyárvíz által elpusztított Szegedet. A közelmúltban az Aradi vértanúk terén megtalált vasoszlop helyét egy emlékkővel jelöli majd meg az önkormányzat.
A megyeszékhely különböző pontjain bukkannak fel ezek a tárgyak. Vörösesbarna színűkkel szinte beleolvadnak az utcaképbe. A városi legenda szerint ezek a vasoszlopok az 1879-es árvíz által elöntött területet, valamint a vízszint magasságát jelölik ki az utókornak. Ez kétségkívül jól hangzik, de sajnos, nem igaz! Sokkal gyakorlatiasabb célt szolgáltak.
A vasoszlopok kutatója
Szalontai Csaba régészként a népvándorlás korával foglalkozik, Szeged régmúltjából doktorált. Akkor találkozott először ezekkel a vasoszlopokkal, amikor Szeged születése címmel írt könyvet a város keletkezéséről.
Kutatási melléktermékként indult a vasoszlopok, azaz a térképészeti alappontok történetének vizsgálata. Akkor szembesültem vele, hogy ez egy feldolgozatlan terület. Úgy jártam, mint az az ortopédorvos, aki valami izgalmasat talál szemészeti témában, ami nem hagyja nyugodni, és utánamegy a kérdésnek
– mondta mosolyogva a Magyar Nemzeti Múzeum régésze.
Harangzúgás, puska- és ágyúlövések jelezték 1879. március 12-én a hajnali órákban, hogy megtörtént az, amitől sokan rettegtek. Átszakadt a gát, a tengerré duzzadt Tisza nekirontott a városnak. A természeti katasztrófában csaknem 150 ember vesztette életét. Az árhullámban a város épületeinek 95 százaléka megsemmisült. A régi Szeged elpusztult, a helyén egy új várost kellett felépíteni.
122 pont szerepel az Aranykönyvben
A város újratervezéséhez, az utcahálózat és az épületek kijelöléséhez szükség volt az úgynevezett fix pontokra, a térképészeti alappontokra. Ezek már a 19. század közepe óta ki vannak jelölve Magyarországon. Szegeden akkor kezdték el kijelölni a vasoszlopok helyét, majd telepíteni ezeket a műtárgyakat, amikor a város egy része még víz alatt állt
– mondta lapunknak Szalontai Csaba. Ezek a vasoszlopok több tonnás műtárgyak, a talajszint alatt folytatódnak több méter mélyen. Puszta kézzel megmozdíthatatlanok, legfeljebb daruval lehetne mozgatni őket.
A fix pontok kijelölésével Tisza Lajos királyi biztos Halácsy Sándort bízta meg, aki már 1879 nyarán végzett a munkával. Szeged összesen 122 elsőrendű háromszögelési főpontot kapott. Az utcák talajába 45 vasoszlopot rögzítettek, felállítottak 46 vörös-fehérre festett, földbe ásott farudat, valamint 31 tornyot, gyárkéményt és egyéb műtárgyat is fix pontként azonosítottak. Halácsy az elvégzett munkát egy kötetben dokumentálta. A könyvet arany kötésese gerince miatt Aranykönyvként emlegeti a szakma.
Halácsy Sándor1837-ben született Szegeden, édesapja, Halácsy Miklós, a város főmérnöke volt. Iskolái befejezése után, okleveles mérnökként testvérével és édesapjával dolgozott együtt, később Budapest főváros mérnöki hivatala földmérési szakosztályának vezetője lett. Az általa kidolgozott módszertannal mérte fel Pest szabad királyi város bel- és külterületét. Az 1879-es nagyárvíz után azonnal jelentkezett az újjáépítéshez szükséges térképészeti feladatok elvégzésére. Halácsy Sándor 1885-ben hunyt el szülővárosában, végül Pesten temették el. |
Megszületett a palotás Szeged
A város újjáépítésekor egyszerre több dologra törekedtek. Szegedet egy új árvízvédelmi töltéssel vették körbe. A Belváros talajszintjét a Tisza vízmércéjének 0 pontjához képest 822 centiméteres magasságig feltöltötték, és csatornázták a nagykörúton belüli területeket, valamint új utcákat, tereket jelöltek ki a városban. Heroikus munkával 1883-ra megszületett az a palotás Szeged, ami mindmáig meghatározza a város arculatát és hangulatát. Az újjáépített várost, 1883 októberében Ferenc József magyar király és osztrák császár is megtekintette. Akkor adták át ünnepélyesen azokat az intézményeket és épületeket – például a Somogyi-könyvtárat és a Szegedi Nemzeti Színházat – amelyek mindmáig működnek, hozzájárulva a város és tágabb térségének kultúrájához.
Nem minden vasoszlop, térképészeti alappont élte túl az elmúlt 145 évet. Amikor a hatvanas-hetvenes években lebontották a régi Tarjánt és Felsőváros egy részét, minden eldózeroltak és a „szegedi szegek” is eltűntek. A belvárosban már jobb a helyzet, ilyen horderejű építkezések nem zajlottak, ezért a térképészeti alappontok egy része megmaradt, igaz vannak olyanok, amelyek a terület feltöltése miatt ma már a talajszint alatt találhatók
– tette hozzá Szalontai Csaba.
Emlékkő kerül a helyére
A Magyar Nemzeti Múzeum régésze Milos Istvánnal közös publikációjában összesen 12 térképészeti alappontot azonosított Szegeden. De nemcsak a lakótelepek építése pecsételte meg egy-egy vasoszlop sorsát. Voltak olyan térképészeti alappontok, amelyek a telekhatárok módosítása miatt magánterületre kerültek, vagy egyszerűen útban voltak a fejlődő közlekedésnek.
Legutóbb tavaly, az Aradi vértanúk terének a felújításakor került elő a talajszint alól egy térképészeti alappont. A munkálatok befejezésével ugyan visszatemették, de hamarosan egy emlékkövet helyeznek majd ki a vasoszlop megtalálási helyén. A szegedi önkormányzat Kulturális, Oktatási, Idegenforgalmi és Ifjúsági Bizottsága még májusi ülésén döntött arról, hogy Bánvölgyi László szobrászművész alkotásával jelölik meg a helyi egyedi védelem alá tartozó műtárgyat, a város történetének szemtanúját.
