2024.07.01. 16:00
Egy hétig látogatható a vagonkiállítás a Rókus állomáson
Megrázó vándortárlat érkezett a rókusi pályaudvarra hétfőn. Az Élet Menete Alapítvány vagonkiállítását 2005 óta utaztatják az országban. A múlt embertelen kegyetlenségeinek felidézésével igyekeznek elkötelezetté tenni a látogatókat egy jobb jövő építése iránt, amelyben már nem lehet helye a holokauszthoz hasonló borzalmaknak.
Fotó: Karnok Csaba
Nyolcvan évvel ezelőtt a Rókus állomásról szállították el a téglagyári gettóból a szegedi és környékbeli zsidókat. Nagy részük többé nem tért vissza, megsemmisítőtáborba vitték őket, a szerencsésebb keveseket pedig Strasshofba hurcolták el munkaszolgálatra. A szállítás ahhoz hasonló vagonokban történt, mint amely hétfőn gördült be a pályaudvarra. Az Élet Menete Alapítvány vagonkiállítását 2005 márciusa óta utaztatják szerte az országban a holokauszt mementójaként.
Kilencven fő zsúfolódott össze egy ilyen vagonban víz nélkül. Gyerekek, öregek, asszonyok, betegek, akiknek jó részük meghalt útközben. Azt szeretnénk, hogy a következő generáció tanuljon ebből a borzalomból, lássák, hogy mi történt nyolcvan évvel ezelőtt
– fogalmazott Buk István, a Szegedi Zsidó Hitközség elnöke.
Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumi elnöke elmondta, a vagonkiállítás több mint száz településen járt már, és több mint 153 ezren tekintették meg határainkon innen és túl.
Beszélnünk kell róla! A holokauszt megtörtént, és mi más akadályozhatja meg a gyűlölködést, a kirekesztést és azt a szörnyűséget, ahová ezek vezettek, ha nem az oktatás és a felvilágosítás? Fontosnak érezzük, hogy mindenki hiteles képet kapjon a vészkorszak pusztításairól, és megismerve a tényeket, az antiszemita és rasszista érzelmeket kirekessze a szívéből
– hangsúlyozta Gordon Gábor.
A szegedi tárlatmegnyitón részt vett Gonda Júlia holokauszt-túlélő is, aki a háború kellős közepén, 1943. január 11-én született makói, zsidó családba. Júlia pár hónapos volt csupán, amikor édesapját sokadjára munkaszolgálatra hívták be, ahonnan többé nem tért vissza. Elmondta, sejthetően a cservenkai tömegkivégzésnek esett áldozatául.
Mi megmaradtunk. Véletlenül? Minket gettóba kényszerítettek saját városunkban, Makón. Mindenünk leltárba vétele és zárolása után még a legszükségesebb holmikat sem vihetük magunkkal. Gyűjtőtáborba, azaz a szegedi sportpályára, majd a téglagyárba kerültünk. Itt pár nap után marhavagonokba raktak bennünket, mert minket eredetileg Auschwitzba szántak. Három transzport indult, de végül is ezek közül csak egy, a harmadik ment Auschwitzba. Nem is tudom, min múlott, hogy ki melyik vagonba szállt
– mondta el a túlélő, aki édesanyjával a „szerencsés” vagonba került. Gonda Júlia mindössze másfél éves volt akkor. A tehervagonban nem volt sem levegő, sem étel, sem víz. Strasshofba érkezésük után édesanyja éjszakai műszakot vállalt egy hadigyárban, nappal lányára vigyázott.
Azt hiszem, sose aludt. Én persze éjjel aludtam, akkor nem kellett rám vigyázni, de már hajnalban a láger kapujában álltam és vártam őt. Örökké éhes lehettem. Az első mondatom ez volt: „mami, kenyér”. Ő húsz kilót fogyott, 56-ról 36-ra. Én megúsztam az éhezést is. Anyu nem aludt, nem evett. Mindent nekem adott. A pihenésre szánt órákat és az élelmet. Kétszer adott nekem életet
– mesélte Gonda Júlia.
Egy hétig látogatható a vagonkiállítás a Rókus állomáson – Galéria: Karnok Csaba
Grósz Andor, a MAZSIHISZ elnöke is megosztotta saját családjának történetét a megnyitón. Elmondta, hogy Győrből körülbelül ötezer zsidót deportáltak, mások mellett 45 rokonát is. Beszédében kitért a túlélők életen át tartó fájdalmára is. Ahogy fogalmazott, noha nem sikerült őket megölni, de a lelküket gyógyíthatatlanul megnyomorították.
A kiállítás ingyenesen megtekinthető július 7-ig.
