Fári-villa – most ébresztik a Csipkerózsika-álomból

– Az utóbbi tíz évben alig látszott az út felől a Fári-villa. Olyan volt, mint Csipkerózsika kastélya. Nagyjából egy éve, amióta a családunk tulajdonába került az épület egyik fele, szinte csak a parkkal foglalkoztunk, hogy kiszabadítsuk az elburjánzott növényzet fogságából az épületet – vezetett bennünket körbe a villa parkjában Vörös Endre, aki nemrégiben vette meg a több évtizeddel ezelőtt kettéosztott villa egyik felét. Nagyon sokat dolgozott rajta a családjával és a barátaival, de még ezután jön a java. Időközben megtalálták a parkban az artézi kutat is, amelyet az építtető, Fári Antal 1906-ban engedélyeztetett az akkori hatóságokkal.

Azt látja, amilyen lesz majd a Fári-Villa

A hajdan szebb napokat látott villa belül siralmasan néz ki. Egy korábbi tulajdonos hajléktalanokat engedett be szívességből, akik azzal „hálálták meg” a jótettet, hogy az épületben bográcsoztak, sőt, fel is gyújtották a villát, amelynek a nyomai máig látszanak.

De hogyan is szeretett bele ebbe az épületbe az új tulajdonos, Vörös Endre? Mert nem kétséges, ez egy szerelemprojekt. Nem azt az épületet látta meg benne, amilyennek most néz ki, hanem azt, amilyen lehetett annak idején, és amilyen lesz majd a felújítás után.

– Hogy az épületet pontosan mikor építették fel, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy 1906-ban Müller Miksa készítette a terveit – tudtuk meg a férfitól.

Müller Miksa tervezte a villát

A fiatalon, 48 éves korában elhunyt lőcsei születésű, majd Szegedre települt népszerű építész, Müller Miksa (1875-1923) nevéhez több épület is kapcsolódik Hódmezővásárhelyen. Ő tervezte a Takarékpénztár bérházat 1905-1906-ban, a postát 1906-ban, az első Takarékpénztárt 1906-1907-ben, egy Szántó Kovács János utcai lakóházat 1908-ban, egy másikat 1910-ben, a Görög-palotát 1909-ben, a Genersich-palotát 1913-ban. Müller Miksa tervei alapján történt meg 1906 és 1908 között a vásárhelyi zsinagóga átépítése is.

Az Új-Kishomokon lévő villát Fári Antal (1852-1925), a Takarékpénztár örökös tiszteletbeli elnöke építette a család nyaralójának. Vörös Endre szerint a tervek elkészülte, vagyis 1906 után nem sokkal, 1907-1908 körül már állt a villa.

Nem sokkal a felépítése után kirabolták a nyaralót

– Megvannak a villa eredeti tervei. Hogy minél többet megtudjak erről az épületről, gyakran jártam a levéltárban, köszönöm az intézmény munkatársainak segítségét. Úgy tudni, másfél év alatt építették fel a villát. Az építtető, a fontos pozíciókat betöltő Fári Antal, valószínűleg itt pihente ki a munka fáradalmait, itt kívánt elvonulni a világ zajai elől. Akkoriban ezen a területen csak 1-2 ház állt elszórva, nem úgy mint most. A terület bejegyzett, önálló borvidék volt, itteni viszonylatok között jelentős, de amúgy nem túl nagy szőlő termőterülettel. A munkások az építkezés ideje alatt egy közeli házban laktak, az sajnos már nincs meg. Akkoriban tehát nagyon csendes környék volt a villa környezete. Csak az járt erre, akinek dolga volt, vagy aki rosszban sántikált. Kutakodtam a korabeli újságokban és rábukkantam egy hírre, hogy a Fári-villát, a felépítése után nem sokkal kirabolták. Az újságban tételesen fel is sorolták, hogy mi mindent vittek el a betörők – mesélte Vörös Endre.

Nemes jellemű, önzetlen emberként mutatta be

Az építtető, Fári Antal életrajzát is Vörös Endrétől tudjuk. Nemes jellemű, lebilincselő egyéniségű, páratlan szívjóságú, önzetlen, nagy teherbírású, tenni akaró, ma is példaképként szolgáló emberként írta le.

– Felsorolni is sok azokat a tisztségeket, amiket Fári Antal betöltött. A Takarékpénztár örökös tiszteletbeli igazgatója, a helybeli szabadelvű párt elnöke volt, aki a Kútvölgyi Népszanatóriumot megvalósította és egyben alelnökké is választották. A Városi Törvényhatósági Bizottságnak, Közigazgatási Bizottságnak és albizottságainak több mint 35 évig volt tevékeny tagja. A Római Katolikus Egyház Tanácsában tagként, 1905 és 1920 között világi elnökként dolgozott. Köze volt a mártélyi katolikus templom és Hódmezővásárhely második óvodájának létrejöttéhez is. A Betegsegélyező Pénztár felügyelő bizottságában elnöki posztot töltött be. Részt vett a Pénzintézetek Országos Egyesületének megalapításában, amelynek igazgatósági tagja is volt. A helyi kaszinónak 18 évig látta el a pénztárnoki feladatait. Fári Antal a Hódmezővásárhely-Makó-Nagyszentmiklósi helyi érdekű vasút elnökeként is tevékenykedett. Takarékpénztári alapokon és alapítványokon keresztül támogatta a színházat, a menedékházat, a szanatóriumot, a kisiparosokat és a kisgazdákat. Tevékenyen közreműködött az új járásbíróság létrejöttében, amely a Fekete Sas telkén kapott új épületet. 1905-ben közügyi működésének elismeréséül a Ferencz József rend lovagkeresztjével tüntették ki. 1922-ben egy városi ünnepségen társai, barátai, de még a bírálói is elismerték 50 éves munkásságát – sorolta Vörös Endre.

Hat gyermek játszott a parkban

Fári Antal felesége az egy évvel fiatalabb és egy évvel korábban elhalálozott Havas Jozefa (1853–1924) volt. Hat gyermeket neveltek fel, Margitot, Jolánt, Ilonát, Erzsébetet, Máriát és az egyetlen fiút, Lászlót. Az ő neve egyébként közismert. Vegyészmérnök volt és a gyógyszergyári munkája mellett 1947-től a Filmművészeti Főiskolán színesfilm-technikát tanított. Közreműködője volt az első magyar színes játékfilm, az 1949-es Lúdas Matyi elkészítésének is.

Többször cserélt tulajdonost

Vörös Endre úgy tudja, Fári Antal halála után a gyermekei örökölték a villát, majd később megváltak tőle. Jó pár tulajdonosa volt, többször került a város tulajdonába is.

– Az 1960-as évek környékén az akkori városi tanács felújíttatta. Mivel nagynak találták, kettéosztották, megfelezték, egy időben két tiszti lakásként funkcionált. A hetvenes években társasházzá nyilvánították, ezt a szerződést is sikerült megtekintenem. Egyébként jelenleg két tulajdonosa van az épületnek, a másik része lakóépületként van nyilvántartva, a mi részünk pedig gazdasági épületként – mondta el a férfi.

Már gyermekkorában is csodálta

– Gyermekkoromban sokat jártam erre. Tájfutó voltam és az edzéseim részben erre zajlottak. Mindig megcsodáltam ezt a szép és titokzatos épületet. Mindig is szerettem volna tudni, kik éltek a falai között. Később a sors úgy hozta, hogy Új-Kishomokra költöztem, néhány utcával arrébb. A gyermekkori csodálat megmaradt. Szeretném, ha ez az épület visszatérne arra a pályára, ahonnan indult, amikor még szebb napokat látott. Sajnos az utolsó lakói, a hajléktalan szívességi használók óriási károkat okoztak. Jó egy éve véletlenül bukkantam egy külföldi oldalon a hirdetésre, hogy eladják. Először nem is akartam hinni a szememnek. Nem gondolkodtam sokat, megvásároltam – tudtuk meg Vörös Endrétől. Az elmúlt egy évben, amikor az időjárás engedte, családtagjaival, barátaival az elvadult kertet takarították. Őszre terveznek egy nagyobb fásítási programot.

– Az épület statikája nagyon jó. És ezzel a felsorolásnak vége is, mert minden másban rossz. Idén szerettem volna a tetőt is megcsinálni, egyelőre tárgyalásokat folytatunk a villa másik felének tulajdonosával. Rengeteg szemetet hordtunk ki a villa ránk eső feléből, amelyek részben a gyújtogatás nyomaként keletkeztek. A falak egyelőre még feketék. Szépen lassan haladunk a cél felé. Szeretnénk az eredeti állapotot visszaállítani. Hogy mi lesz a funkciója, erre is sokan kíváncsiak a környezetünkben. Találgatják, hogy panzió lesz, vagy bolt, netán kávézó, vagy ide költözünk a felújítás után. Egyelőre még nem tudjuk. Képlékeny. Majd kialakul – mondta el a lapunknak Vörös Endre.