Méltatlanul támadták a Tisza szabályozóját

Itt született Herrich Károly (1818-1888) vízépítő mérnök, aki az Alföld árvízmentesítési munkáit vezette – olvasható azon az emléktáblán, ami április végén került fel a Szegedi utca 4. alatti háztömb falára Makón. A szakember természetesen nem a modern épületben nőtt fel, hanem abban, amelyik régen ugyanitt állt és amelyikben a város első gyógyszertára, az Isteni gondviselés is működött. Édesapja, Herrich János ugyanis patikus volt; ugyanitt egyébként az Isteni gondviselésnek is van emléktáblája.

Megemlékezés civil ötletből

Munkásságára a Délmagyarországban 5 évvel ezelőtt hívtuk fel a figyelmet először. Ekkor az azóta elhunyt Medgyesi Pál, a megyei mérnökkamara alapító elnöke méltatta, felvetve az emléktábla ötletét is. Igaz, akkor még arról volt szó, hogy nem tudni, hol született, azaz hol lehetne elhelyezni az emlékjelet. A kérdést a makói Szabó István Antalné oldotta meg, aki patikatörténeti kutatásai során találkozott Herrich nevével. Ő volt az is, aki a város képviselő-testületének hozzájárulását kérte – és meg is kapta – a tábla elhelyezéséhez. Az Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) ugyancsak az ügy mellé állt, a szellemi háttér megteremtésében pedig Urbancsok Zsolt levéltár-igazgató segített. Magához a táblához Csermák Szilvia önkormányzati képviselő adott támogatást.

Öt nyelven beszélt

Herrich Károly Pozsonyban végzett líceumot, majd a mai műszaki egyetem elődjén szerzett diplomát. Öt nyelven beszélt, így tanulmányútjai során bejárta Nyugat-Európát. Pályafutásának kezdetéről makói vonatkozású érdekesség, hogy 1839-ben Giba Antallal – ő volt a vármegye és a püspökség mérnöke, a városháza tervezője – együtt mérte fel Cegléd tűzvész utáni rendezését. 1841-ben lett teljes jogú mérnök. 

Vásárhelyi örökségét vette át

A Tisza szabályozása 1846-ban indult Vásárhelyi Pál tervei alapján, aki azonban még abban az évben meghalt. A stafétabotot Széchenyi István kérésére vette át Herrich. Az emléktábla avatásakor Borza Tibor, az ATIVIZIG műszaki igazgatóhelyettese azt mondta róla, külföldi tapasztalatokat is felhasználva készítette el a beruházás ütemtervét, költségvetését és természetesen a műszaki megvalósítást is ellenőrizte. A munka végül 17 éven át, még a szabadságharc alatt is tartott; több mint 100 átmetszés készült el, és gondoskodtak az akkori vízszintnek megfelelő árvízvédelemről is. 

Méltatlan támadások célkeresztjében

Herrich Károly életművére az az árnyék vetült, hogy sokan őt hibáztatták az 1879-es szegedi árvíz pusztítása miatt. Borza Tibor ezzel kapcsolatban azt mondta, ha valaki tanulmányozza a korabeli feljegyzéseket, dokumentumokat, hamar rájöhet, hogy ez igaztalan és méltatlan. Mint fogalmazott, addigra a folyószabályozás kezdeti lendülete megtört, a szakterületre csekély összeget fordítottak és kevés ember foglalkozott csak vele. Herrich már az 1860-as években, több cikkben felhívta a figyelmet azokra a problémákra, amelyek végül a tragédiához vezettek. Pénzt is kért a megoldás érdekében, persze hiába. Végül 61 évesen nyugdíjazták. Ám ezt követően sem fordított hátat a vízügynek, még figyelemre méltó tanulmányokat is publikált – többek között amerikai lapokban. Budapesten halt meg.

A szakma nem felejtette el

Teljesen azért a makói emléktábla kihelyezéséig sem tűnt el a köztudatból. A fővárosban tér és park viseli nevét, és a vízügy is tisztelte munkásságát. A szakirodalomban, a lexikonokban megtalálható a neve, az életrajza, a Duna Múzeum ugyancsak őrzi emlékét, a hozzá kötődő dokumentumokat, sőt, Ágoston István is részletesen ír róla A nemzet inzsellérei című kötetben.