2024.04.22. 08:00
A Kecskeméti család a közösségért
Négy éve járok Baksra, mióta Vásárhelyről visszakerülve a Kisteleki járásban dolgozom, az ottani eseményekről tudósítok, az ottani emberekkel igyekszem megismertetni olvasóinkat. Minden rendezvényen találkoztam Kecskeméti Józsefné Marikával, a férjével, és fiukkal, Szabolccsal. Mert ők nem hiányozhatnak, nem múlhat el egy rendezvény sem nélkülük a községben, legyen az falunap, töpörtyűfesztivál.Aranyembörként Marika, aki települési képviselő is, jutott eszembe, majd kiterjesztettem ezt az egész famíliára, így ők lettek az első Aranycsalád.
A Kecskeméti család régóta részt vesz a község, a közösség életében. FOTÓK: IMRE PÉTER
Minden a mozgáskorlátozottak szegedi egyesülete baksi csoportjának megalapításával kezdődött, 1993-ban. Kecskeméti József és a neje, Marika azért vágott bele ebbe, mert második fiuknak, a most 45 esztendős Szabolcsnak – a 46 éves Norbert Gyömrőn él, és asztalosként dolgozik – a megindított szülésnél a köldökzsinór a nyakára tekeredett, és oxigénhiányosan jött világra. Az édesanya a 7 év gyes után csak abban a 12 évben tudott dolgozni a helyi postán, mikor Szabi Hódmezővásárhelyre járt speciális iskolába, ott végezte el a nyolcat, és csak a hétvégéket töltötte otthon. Férje hegesztő, az óvodában dolgozott karbantartóként, a közelmúltban lett nyugdíjas.
1993-tól mindent, az átlagosan havi kirándulásokat is beleszámítva legalább 500 rendezvényt szerveztek meg Marikáék.
Kirándulások
Akadt olyan időszak, amikor kétszáznál is többen voltunk a mozgáskorlátozott csoportban, ma huszonnyolcan vagyunk, kiléptünk a szegedi egyesületből, és a Baksért Hagyományőrző és Szabadidős Egyesülethez akarunk csatlakozni
– kezdte a csoport, azzal együtt közösségi szerepvállalásuk történetét a 68 éves Marika.
A tagokkal szinte azonnal eljártak kirándulni, a nagyobb busszal hatvanan is utaztak, és többek között Debrecenbe, a virágkarneválra, Bükfürdőre, Gyulára, Egerszalókra, Cserkeszőlőre jutottak el, vagyis az általában 1 napos kiruccanások célpontjai főként fürdők voltak. A jelszó ugyanis az volt: bármilyen korán indulhatunk, de még aznap érjünk haza. Két kivétel akadt, két napig Sopronban és Berekfürdőn lazított a társaság.
Vidám, daloló csapat
Előfordult, hogy a buszlépcsőn is ültek kirándulók, olyan sokan voltunk
– vette át a szót a 69 éves József, akire a baksi rendezvényeken szakácsként számítanak, de Siófokon, Villányban és Egerben a kirándulócsoportnak is főzött – volt, hogy a parkolóban a busz felnyitott csomagtartója alá húzódott bográcsával –, általában marhalábszárpörköltet, az sovány húsból készül, ezért mindenki szereti. Elmesélték: ha a közelben megérezték az illatot, jöttek, és kérdezték, van-e eladó. Az nem volt, de Villányban Kecskeméti József felajánlotta a saját adagját, egy üveg finom helyi bort kapott érte ajándékba.
A mozgáskorlátozott csoportban kórus is működött, Miskolctapolcán és Egerben is nótáztunk út- és séta közben, kiszóltak a lakásokból, ne menjünk még tovább, daloljunk még egy kicsit. Berekfürdő környékén egy út menti söröző, büfé teraszán pihentünk meg, kihallatszott a zene, és azt kezdtük énekelni, amit bent játszottak – később már mi rendeltük, kértük a főleg szegedi nótákat –, a vendégek kijöttek, az autósok is megálltak, többen együtt daloltak velünk, vonatoztunk, igazi utcabál kerekedett
– mesélte nevetve Marika és József. Utóbbi hozzátette: a pultos lányt is alaposan megforgatta, megtáncoltatta. Az énekkar versenyeken is járt, jól szerepeltek például Balatonfűzfőn, Székkutason és Deszken. Pár éve nem működik a kórus, tagjai kiléptek a csoportból...
Mindenütt ott vannak
Nőnap, falunap, lecsó- és töpörtyűfesztivál, május elsejei ünnep – csak egy pár azok közül, amelyeket Kecskeméti Józsefné szervezett, vagy lebonyolításukban szerepet játszott. Az egyesületnek tartottak közül, a sok résztvevő okán, az idei nyugdíjas nőnapot faluszintűre emelték, valószínűleg ez lesz a sorsa az idei majálisnak is. Megtörtént, hogy a csoport évzáróján kétszázan jöttek össze – a korábbi helyszínt, az iskolai ebédlőt hamar kinőtték –, és csak „cipőkanállal” fértek be a faluház nagytermébe. Akkor József négy bográcsban főzött, a legutóbbi, szintén népes nőnapkor háromban. 1993-tól mindent, az átlagosan havi egyszeri kirándulásokat is beleszámítva legalább 500 rendezvényt szerveztek meg Marikáék.
Ahol anyáék ott voltak, mindig főztem, örökös séfjük lettem, Szabi segített nekem
– közölte az édesapa.
A fiú is többször bekapcsolódott a beszélgetésbe, felidézve a vidám pillanatokat, a lerobbant buszok javítását, a kerékcseréket, az ugrálóvárak, a trambulinok felállítását és a közös bográcsozásokat. A kondérokban általában marhapörkölt rotyogott, idővel a pacal is követelt magának egy kisebbet, a múltkori nőnapon sertésfül- és körömpörkölt került az ünnepi asztalra. Volt olyan, aki először húzódozott – külön rántott szelet készült neki –, majd megkóstolta és megszerette Józsi bácsi főztjét. Magam is így jártam a fül- és körömpörkölttel. Az ételek minőségéről oklevelek, serlegek tanúskodnak.
Melyik a kedvenc?
Mindegyik eseményt szerettem, egyet sem tudok kiemelni a többi közül, idővel mind a szívemhez nőtt. Öröm volt látni, hogy az emberek boldogok, nevetnek, jól érzik magukat. A legutóbbi nőnapot két hét múlva is emlegették, megállítottak az utcán, a boltban, mosolyogva, sztorizva köszönték meg, hogy ismét megcsináltuk. Ez a fizetségünk...
– jelentette ki Marika. Búza Zsolt polgármester és a képviselő-testület hálája jeléül a díszoklevélen kívül citrom- és mandarinfát ajándékozott neki, előbbi már termett is, a faluvezető megkóstolta, és ízletesnek találta a baksi „magyar narancsot”.
A munkát, a mennyiségét nem számoltuk soha
– tette hozzá, megemlítve: Búza Zsolt 2006 óta minden évzárójuk lebonyolításában sokat segített.
Kirándulások és kert
A legközelebbi rendezvény a már citált majális lesz, és már tervezik a következő kiruccanást, a célállomás Felsőlajos az állatkerttel és gombatermesztővel, „de a gödöllői Sisi-kastélyt is látniuk kell a falu- belieknek” – fogalmazott Marika.
Megmutatták a kertet, ottani pihenőhelyüket, az autógumiból kialakított hangulatos díszkerekes kutat és virágágyásokat, a cserépből fabrikált világítótornyot, a raklapból készült virágtartót és a két házat összekötő – ott beszélgettünk – fedett nyári konyhát. Közös bennük, hogy a rendezvényekhez hasonlóan, mindet hárman, együtt csinálták: Szabi, Józsi bácsi és Marika. Mint egy igazi Aranycsalád.
