2024.02.11. 18:10
Példát mutat buszsofőrként és polgárőrként is
Két apropóból is született az alábbi Aranyembör-interjú: a napokban nyugdíjba vonult civil foglalkozásából, azaz buszsofőri munkájából Faragó János. Egyben ő a Szentes Polgárőr Egyesület első embere, aki nemrégiben az Országos Polgárőr Szövetség első elnökétől részesült elismerésben. Elégedetten tekint mindkét munkájára, és szerinte minden egyes polgárőr megérdemelné, hogy jutalmazzák.
Utolsó járatán főnöke és kollégái búcsúztatták Faragó Jánost. Fotó: Darók József
Csodálatos volt, ahogy közeledtem, és láttam, milyen sokan várnak
– idézte fel pár nappal ezelőtti, friss élményét Faragó János, aki buszsofőrként utolsó útján kanyarodott le a kórházi megállóhoz. Mai és régi kollégáiból összeverődött kisebb tömeg fogadta és köszöntötte, még pezsgőt is locsoltak, a volt és jelenlegi főnöke, valamint utódja is búcsúztatta a 27 év után nyugdíjba vonuló sofőrt. Elárulta, mindössze annyit tudott, hogy le fogják váltani a járat végén, a köszöntésre, pláne ennyi emberre egyáltalán nem számított. Az utasai türelmesen és mosolyogva kivárták, míg tovább tud indulni a végállomásra.
Gondolom, ők is élményként élték meg, hogy részesei voltak ennek a különleges járatnak. Ez egyszer van az ember életében, soha nem fogom elfelejteni
– mondta meghatottan Faragó János.
Gyerekkora óta vonzották a buszok
Most, hogy láttuk a végét, nézzük, hogyan is indult a pályafutása. A Tisza Volánnál 1997. december 1-jén kezdett dolgozni, tehát a 27. volános évében száll ki a volán mögül jelképesen. Azonban már 1991 óta, a vizsgáját követően buszozott. – Mindig vágyam volt, hogy buszt vezessek, gyerekként, az akkori világban még inkább felemelő érzés volt buszt látni, nagyon megfogott – mesélte. Úgy érzi, főnökei meg voltak elégedve munkájával. Azt, hogy végeredményben mennyi balesetmentesen levezett kilométer van mögötte, még nem tudja, de utoljára 750 ezer után kapott erről elismerést.
Nagyon szerettem csinálni. Persze, betartottam a szabályokat, de mindig azt mondtam a kollégáknak, hogy próbálok úgy dolgozni, hogy mindenkinek jó legyen. Az utasoknak is jó legyen, a Volánnak se ártsak, és még én is jól érezzem magam. Mindig hajnalban indultam dolgozni, de egyszer sem keltem úgy, hogy a fene vigye el, már megint kelni kell. Utána egész nap jól éreztem magam, és ezt a jó érzést igyekeztem átadni az utasoknak is
– osztotta meg lapunkkal.
Mosoly reggel és délután is
Nem sok olyan utast vitt, akivel problémája akadt volna.
Sok járaton voltam, de mindig próbáltam úgy kialakítani a kapcsolatot, hogy jó szájízzel szálljanak fel. Eljátszottam azt – és egyáltalán nem esett nehezemre –, hogy próbáljam átadni nekik a jókedvemet. Nálam nem volt szigorúság, ne legyen az, hogy jaj, már megint ez a sofőr. Köszöntem, mosolyogtam, visszamosolyogtak, ez annyira jó érzés volt, nem csak nekem. Egy állandó utasom egyszer meg is kérdezte: „Jani, hogy van az, hogy ha reggel jövök veled, akkor is mosolyogsz, ha délután, akkor is?” Én úgy gondolom, ez természetes és nem kerül pénzbe
– mutatott rá a tanulságra Faragó János.
1997-től beszállítós, azaz munkába szállítós járatokon dolgozott, aztán külső telephelyes járatokon négy évet vezetett, míg főnöke el nem küldte nemzetközi vizsgára, majd következtek a külföldi utak – ott sem volt panasz a munkájára. Távolsági járatokon is dolgozott, a parádi és a pécsi járatokon volt hosszabb ideig, bajai, halasi, kecskeméti vonalakon is közlekedett. Aztán, ahogy haladt a nyugdíjazás felé, átült a helyi járatra, az utóbbi három évet már azon töltötte. Korkedvezménnyel, előnyugdíjjal távozott a munka világából, valószínűleg véglegesen, de mint elárulta, augusztusig még gondolkodhat rajta.
Nem akarok megbántani senkit, de ha eljön ez az idő – amit kívánom, hogy mindenki megérezzen –, hatvan év fölött már kezd az ember elfáradni. Persze, jól jön a pénz mindenkinek, de nem mindenáron. Azzal a pihenésből veszi el az időt
– osztotta meg véleményét.
Szép lassan elkezdődnek a nyugdíjas évek, és ez Faragó János számára azt is jelenti, hogy több időt tölthet a családjával, de ezentúl a polgárőri tevékenységére is több energiát tud fordítani. Bizonyára hiányozni fognak neki az utasok, talán ő is nekik, de mint mondta, a hiányérzeten segít túllépni az, hogy ezentúl is sok ember veszi körül.
Fókuszban a polgárőrség
Hat évvel ezelőtt lépett be a Szentes Polgárőr Egyesületbe, aminek három éve az elnöke. A tagság Faragó Jánost szavazta meg, és bár ő nem akarta munka mellett a nyakába venni az elnöki teendőket is, a társakat sem akarta cserben hagyni.
Ebben is igyekszem helyt állni, a munkahelyem is segített, ha az elnöki teendők elszólítottak. Sokszor „sakkozni” kellett a feladatokkal, de ha elnök az ember, példát kell mutatnia. Egyre többet tudunk segítségére lenni a városnak, a közbiztonságban, a rendezvényeken. A családdal is szeretnék lenni, de ők is elfogadják azt, ha menni kell
– mondta János.
Jutalomban többször részesült, legutóbb az Országos Polgárőr Szövetség elnökétől kapott kitüntetést.
– Úgy gondolom, minden polgárőrnek járna jutalmazás. Szabadidőnk terhére, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül végezzük ezt a munkát. Próbáljuk, ha mással nem, jó szóval jutalmazni a társakat, hogy érezzék, nem hiába vannak itt –mondta az elnök.
Időben érkeztek, életet mentettek
Jó a kapcsolatuk a polgármesteri hivatallal, a rendőrséggel, a katasztrófavédelemmel, sokat dolgoznak együtt, és a jövőben még hatékonyabban működhet a munka, hiszen mindkét félnek szüksége van a másikra
– derült ki a polgárőr elnök szavaiból.
Járőrszolgálatokon, rendezvényeken is találkozhatunk velük, és a tanyavilágba is kijárnak, meglátogatják az ott élőket. – Nagyon jó érzés a lakosságnak, hogy látnak bennünket. A tanyán élők szeretettel várnak, jól esik nekik, hogy beszélgetünk velük, segítik munkánkat. Adományokat is kiszállítunk számukra – sorolta Faragó János.
Pár héttel ezelőtt lapunk is megírta, hogy időben érkeztek egy fagyhalál szélén lévő, tanyasi emberhez, aki intézkedésüknek köszönhetően maradt életben. A téli időszakot a hajléktalanszállón tölti, és orvosi ellátást kap.
Jó érzés, ha csak egy emberen is tudunk segíteni. Hinni kell a megérzéseinkben. Ha akkor elkéstünk volna, nagyon rossz érzés lenne ezentúl arra menni
– közölte az elnök.
Volt időszak, amikor nem nagyon fogadták el a polgárőröket, de már teljes mértékben igen. Felelősségteljes munkát végeznek, kialakult a bizalom
– mondta az elnök. Önállóan is képesek feladatot ellátni, már megkapták a felkérést a télbúcsúztató karnevál biztosítására.
A migránsoktól is védték a határt
Ennél lényegesen komolyabb veszélynek voltak kitéve a határvidéken, a migránshullám idején.
Az évek alatt több alkalommal voltunk ott, legjobb tudásunk szerint próbáltunk segíteni a rendőrségnek, és nagyon megbecsültek bennünket. Ha kell megyünk, de inkább ne kelljen. Benne volt a veszélyhelyzet, de polgárőr elleni támadás nem történt
– állapította meg Faragó János.
A nyugdíjas sofőrnek polgárőrként is megmaradt a jó kapcsolata munkahelyével. Szeretnék azt a mostanában sajnos egyre gyakoribb jelenséget megfékezni, hogy gyerekeket vagy védtelenebb személyeket megállítanak kéregetők a buszállomáson, ezért többször feltűnnek arrafelé a polgárőrök, mert az egyenruhának visszatartó ereje van.
János nyugdíjasként nem hódol hobbinak, pontosabban a polgárőrködést tartja annak. Három gyermeke közül az idősebb fia szintén polgárőrnek állt.
