Hűséges eb

Suki Zoltán

Nem különösebben érdekelte az eső a kutyát. Fotó: Török János

A tarjáni templomba mentünk misére vasárnap, és nem voltunk egyedül. Természetesen hívek most is sokan megjelentek, de amikor kifelé tartottunk, akkor ért minket az igazi meglepetés. Rossz idő volt, az eső is esett, ez a kutya pedig hűségesen várta a gazdáját a templom előtt, aki minden bizonnyal a tízórai misére érkezett. Gondos gazda lévén egy esernyőt is tett a padra, hogy az eb el tudjon bújni az eső elől, de ez a kutyát egyáltalán nem érdekelte. Nyugodtan pihent a szemerkélő esőben, a pad mellett. Amikor odamentem hozzá megnézni, hogy minden rendben van-e, csak vakkantott egyet, majd elégedetten nézelődött tovább.

Szerintem ez a kutya minden vasárnap jár misére. Vagyis ő nem, csak a gazdája, akit illedelmesen megvár a templom előtt, ha esik, ha fúj, vagy ha éppen süt a nap. Egyébként pedig annyira nagyon nem is volt kikötve, ha úgy tartja kedve, megléphetett volna. De úgy döntött, hogy nem megy sehova, vár a gazdira. Ja, és majd elfelejtettem, egy tál is volt kitéve neki a pad alá, nehogy éhezzen, vagy szomjazzon egy percig is. Remélem azóta hazaértek, és már szárazon eszi a kutyakaját a szobában.