2024.01.28. 20:30
Bő két évtizedet kellett várnia kutatásainak megjelentetésére
Idén tölti be 65. életévét a hódmezővásárhelyi történész, nemzetőr ezredes, Pintér István, aki az utóbbi években szellemi szabadfoglalkozásúként az ország számos pontján tartott és tart önállóan, illetve az időközben már felnőtté és történésszé vált fiával közösen előadásokat. Elmondása szerint a 65. év mérföldkő ugyan, de semmit nem változtat az életén, tovább folytatja az ismeretterjesztést.
Pintér István gyermekkorában szerette meg a történelmet, ami végigkíséri az egész életét. Fotók: Kovács Erika
Hódmezővásárhelyi vagyok, nagyszüleim mindkét oldalról gazdálkodó emberek voltak. Nagyapáim az első és a második világháborúban is részt vettek. Sokat meséltek a háborúkról, ez a későbbi pályaválasztásomra is erős hatással volt
– tudtuk meg Pintér Istvántól.
Meghatározóak a szülői kötelékek
Édesanyja a Háziipari Szövetkezet alapító tagja volt, édesapja pedig a MÁV jegyvizsgálója és vonatvezetője.
Édesapám elkötelezett közlekedési szakemberként dolgozott, nem MÁV-alkalmazottnak, hanem ízig-vérig vasutasnak tartotta magát. Szüleimtől mindent megkaptam, ami egy kiegyensúlyozott, boldog gyermekkorhoz kell, ezért örökké hálás maradok nekik
– mondta Pintér István.
A vásárhelyi történész a Szántó Kovács János Általános Iskolában kezdte tanulmányait, ottani tanáraira máig jó szívvel emlékszik vissza. A középiskolát pedig a Bethlen Gábor Gimnáziumban végezte. Az intézmény sokak által emlegetett eszmeisége rá is nagy hatással volt.
Az 1970-es évek közepére esett ez az időszak, és mi már akkor jártunk Erdélyben és a Felvidéken iskolai kirándulásokon, amelyeket az akkori hatalom nem igazán nézett jó szemmel. Steiner Béla karnagy, zeneszerző volt az osztályfőnököm. Mi az ünnepségeken nemcsak hallgattuk, hanem énekeltük is a himnuszt és a szózatot. A történelemtanárom, Varsányi Péter, Görgei Artúrról, de más történelmi személyiségekről is mondott már akkor olyan dolgokat, amelyek a szocialista történelemkönyvekben nem úgy szerepeltek. Görgei ekkortól kezdett igazán érdekelni. A történelem pedig kicsi gyermekkoromtól, hiszen említettem, hogy nagyapáim fronttörténetei mennyire megérintettek
– idézte fel.
A történelemszeretet végigkísérte az életét
Pintér István érettségi után a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakán folytatta tanulmányait. Mielőtt főiskolás lett volna, az akkori szokások szerint 1 évre elvitték katonának. Jánoshalmára került a légvédelmi egységhez, ahol a hallása sokat károsodott. A tanárképző főiskolán 1982-ben vehette kézbe a diplomáját. A felsőoktatási évek alatt tanára, Nagy István hatására tovább folytatta a Görgeivel kapcsolatos kutatásait, arra azonban 20 évet kellett várnia, hogy közzéadhassa az eredményeit. A főiskola idején ismerte meg a történelem-orosz szakos feleségét is.
Pedagógus-pályafutásom alatt több iskolában is tanítottam. Hozzám természetesen a történelem állt közelebb, de magyart is szívesen tanítottam. Diákjaim mindkét tantárgyamból számos versenyen, vetélkedőn értek el kiváló eredményeket. Mivel 90 százalékban történelmet tanítottam, így az eredmények aránya is erre tolódott el. Sajnos nem minden igazgatóm értékelte ezt a munkám, az sem aratott sikert mindenkinél, hogy a kutatásaim, akár Görgeivel, akár a világháborúkkal kapcsolatban olykor szembementek az akkori történelemkönyvek tanításaival
– említette meg.
Az árulókép ellen küzdött munkájával
Pintér István egy ideig dolgozott a levéltár vásárhelyi fiókjában, majd a Németh László Városi Könyvtárban is. Több éve pedig szellemi szabadfoglalkozásúként kutat, illetve előadásokat tart szerte az országban. Kutatási területei, az 1848/49-es szabadságharc, az I. és II. világháború, Trianon, illetve 1956 témaköre.
A Görgei szerepe a téli hadjáratban és a kápolnai csatában című kiadványának érdekessége, hogy a megírásától számítva két évtizedet kellett várnia arra, hogy megjelentethesse. Végül a szerző kiadásában, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület erkölcsi támogatásával jelent meg a könyv.
A könyvben olyan dolgokat is leírtam, amelyek a készültekor új koncepciónak számítottak
– emelte ki a szerző, akinek a történelmi érdeklődésében kiemelt szerepet kapott Görgei Artúr honvédtábornok, hadügyminiszter, akinek a neve mellé sokszor ragasztották az áruló jelzőt, mivel ő tette le a fegyvert Világosnál. Pintér István a Görgeiről alkotott árulókép ellen küzdött.
A fia is a nyomdokaiba lépett
A Görgeiről megjelent könyvem a későbbi kutatásaimhoz is lökést adott. Ennek kapcsán Kosáry Domokos történész, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke 2006-ban levélben fejezte ki elismerését
– mutatta meg a levelet lapunknak.
Az I. világháború századik évfordulója alkalmából Pintér István a fiával négy könyvet írt, illetve adott ki.
A Görgei iránt tisztelet jegyében Pintér István Hódmezővásárhelyen emléktáblát is avatott, a tábornokról elnevezett utcában, ahol évente koszorúzást, megemlékezést is tart. Pintér Istvánnak és feleségének egy gyermekük született, István, aki édesapja nyomdokaiba lépett, történész lett, bár most műszaki vonalon dolgozik, de közösen kutat és ír édesapjával, akinek számos cikke, tanulmánya jelent meg helyi és országos lapokban, kiadványokban.
Jól tudnak együtt dolgozni fiával
Az I. világháború századik évfordulója alkalmából a fiával négy könyvet írtak, illetve adtak ki. Az első, a Przemysl három ostroma 1914–15-ben, az I. világháború egyik legfontosabb ostromát mutatja be. A könyvnek családi vonatkozása is van, nagyapja, Pintér András is részese volt a csatának. A második kötet címe a Szerbia és Montenegró legyőzése és Albánia elfoglalása 1915–16-ban, ezt követően adták ki a Románia orvtámadása és Bukarest elfoglalása 1916. december 16-án címűt. A negyedik könyv a Románia elleni háború 1917-től a bukaresti békéig címet viseli. Önálló, egyszerzős könyve a Ki, vagy kik voltak a felelősök az 1944. október 15-i fegyverszüneti kísérlet kudarcáért?. 2018-ban jelent meg az Andrássy Egyetem 2016/17-es évkönyvében az 1917-es caporettói áttörésről egy cikke német nyelven. A könyvben három magyar szerző szerepelt, az egyik ő volt.
A nemzetőrség tagja lett, ezredes
Pintér István nemzetőr ezredes.
Nemzetőrség 1848-ban, 1918–19-ben és 1956-ban is volt. A nemzetőrök fegyverrel harcoltak a hazáért. Rendkívül büszke vagyok arra, hogy a rendszerváltozás után újjáéledő nemzetőrség egyenruháját hordhatom. Dezső Mihály altábornagy hívására először a Kossuth Nemzetőrséghez csatlakoztam, majd nem személyes problémák, hanem más okok miatt jelenleg a Bacsó Ernő nemzetőr tábornagy vezette Gróf Batthyány Lajos Nemzetőr Szövetség, illetve a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nemzetőr Egyesület tagja lettem. Annak idején hadtörténeti kutató szerettem volna lenni, de ahhoz a katonai főiskolát is el kellett volna végeznem. Ez nem vonzott. Boldog vagyok, hogy ha néhány évtizeddel később ugyan, de a kutatási területeim és az egyenruha valahol mégiscsak találkoztak
– mondta Pintér István.
A történész, nemzetőr ezredes számos szervezet tagjaként dolgozott, például a vásárhelyi Trianon Társaság alapító tagja, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület vásárhelyi titkára volt, az Országos Görgey Kör tagja, a Kárpát-medencei Vitézi Rend törzskapitánya, a Horthy István Társaság tagja. A Csongrád Megyei Honismereti Egyesületben 26 éve dolgozik, 1996 óta az Országos Honismereti Akadémia résztvevője is.
Nyugdíjas lesz, de továbbra is aktív marad
Pintér István idén lesz 65 éves, nyugdíjas korú. Azt mondta, ez ugyan egy mérföldkő, de sokat nem változtat, továbbra is tart előadásokat és tovább kutat. Egyik terve a Csongrád-Csanád vármegyei vasutak, vasutasok világháborúkban betöltött szerepének vizsgálata, feltárása, amelyet édesapja emlékének szentelne.
