Száz éve lett újra város Csongrád – A tatárok, a törökök és az osztrákok dúlását is túlélte a vármegye névadója

Csongrád1923. június 12-én kezdődött meg Csongrádon az a közgyűlés, amelynek 18-34/1923. számú határozatában elfogadták a rendezett tanácsra vonatkozó rendeletet. Ezzel száz évvel ezelőtt ismét városi rangot kapott a település, amelyet december 8-án ünnepelnek majd meg Csongrádon. 

Az őskor óta lakott 

A régészeti leletekből kiderül, hogy az őskor óta élnek emberek a mai Csongrád területén. A városalapítás a monda szerint 896-ra datálódik: miután Árpád fejedelem Alpárnál döntő győzelmet aratott a területet birtokló Zalán bolgár–szláv fejedelem seregein, a magyarok elfoglalták a mai Csongrád helyén talált földvárat. A vidéket Árpád vezér Ondnak és törzsének adta szálláshelyül. A megrongálódott földvárat Ete, Ond fia építette újjá az itt élő, megmaradt szlávokkal, akik a maguk nyelvén „Csernigrádnak”, azaz fekete várnak nevezték el. Innen eredhet a mai Csongrád elnevezés. 

A vármegye névadója 

A település rövidesen stratégiai jelentőségű hellyé vált. Szent István király Ajtony legyőzése után a Körös-vidéki területekből királyi vármegyét alakított ki, amelynek középpontja és névadója Csongrád vára lett. Ezzel a csongrádi földvár környéke, mint uradalmi és hadi központ, irányítója lett a körülötte keletkezett és benépesült falvaknak. A megye első ispánsági központjáról a garamszentbenedeki apátság 1075-ös alapítólevelében esett először említés. 

Elnéptelenedett 

A várost történelme során többször is komoly csapás érte, de Csongrád mindig talpra állt. A 12. század közepén még nagy és népes városként említett települést a tatárok 1241-ben kirabolták, feldúlták. Az elpusztult népesség pótlására a betelepített kunok és a már megtelepedett magyarok közötti harcokban Csongrád újra elnéptelenedett. A tatárok kivonulása után ezért IV. Béla a megyeközpontot Szegedre helyezte át. 

A településnek két évszázadába telt, mire újra erőre kapott. Az 1400-as évekre már népessége és anyagi helyzete folytán városi rangot ért el Csongrád. Az újabb fejlődésnek a török hódoltság vetett véget, 1686-ban egy teljesen kirabolt, kifosztott város szabadult meg a török igától. 

Csongrád felégetése 

Újabb fellendülés a 18. századra köszöntött a településre, az 1800-as évekre pedig már egy megerősödő, gyarapodó település képe rajzolódott ki. Bár az 1831–32-es kolerajárványt is nagyon megszenvedték, az igazi csapás a szabadságharc leverése után várt a csongrádiakra: lakóinak a szabadságharcban való részvétele miatt a császáriak 1849-ben felgyújtották és porig égették. 

A tatárok, törökök és osztrákok három dúlása következtében szinte teljesen elpusztult a város, de feltámadt poraiból. Ezt az erős élni akarást jelképezi a város címerében látható három rózsa is. 

Újra község 

A kiegyezés után egy viszonylagos iparfejlődés indult meg, rövidesen már egy rendezett belterületű, „városias” településként volt ismert, tágas és tiszta utcákkal. Az 1871-es közigazgatási rendezés során „rendezett tanácsú város” lett. A városi lét azonban mindössze néhány évig tartott: megnövekedtek az igazgatási és egyéb többletadóterhek, emiatt pedig olyan erők kezdtek munkálkodni, amelyeknek 1879-re újra sikerült elérni a rendezett tanács megszüntetését, a város így visszaminősítette magát nagyközséggé. 

A várossá válás 

A település életében a következő nagy, sőt, mondhatni a legszembetűnőbb fejlődést az első világháborúig tartó időszak hozta el. A „boldog békeidők” fellendülése Csongrádon is a népesség növekedésével, a közintézmények, az oktatás, a kultúra és a közlekedés fejlődésével járt, ez pedig újból felszínre hozta a várossá válás igényét, amely az első világháború lezárultával erősödött meg igazán. Az ifj. Greskovics Pál községi képviselő vezette érdekcsoport 1921-ben terjesztette fel erre vonatkozó kérelmét, amelyre a belügyminiszter 1922-ben hivatalos formában is áldását adta. 

A várt városi rangot 1923-ban nyerte el hivatalosan is a település, amely járási székhely is lett. A folyamat lezárásaként belügyminiszteri rendelettel jóváhagyott vármegyei határozat szerint a csongrádi járást – a város székhelységével – Csanytelek, Tömörkény, Magyartés, Fábiánsebestyén és Nagymágocs községek alkották. 

A rendezett tanácsi testületbe ötven választott és ötven, a legtöbb adót fizető képviselő juthatott be. A város első polgármestere a korábban Pápán rendőrkapitányként szolgáló Tóth István lett. 

Centenárium 

Csongrád az azóta eltelt száz évben is sok változáson és nehéz időszakokon ment keresztül – elég csak a rendszerváltozás bizonytalanságára vagy a várost komolyan veszélyeztető 2000. évi nagy tiszai árvízre gondolni. A település azonban mindig képes volt a megújulásra, és az elmúlt évszázadban komoly és vitathatatlan fejlődésen esett át. 

A várossá válás centenáriu­mát december 8-án 16 órától ünneplik meg a Művelődési Központ Magyar Király dísztermében ünnepi műsorral és történelmi előadással.