Besokallt a mesterszakács, nem szervez több halfesztivált

– ezzel a kérdéssel hívott fel Frank Sándor, Szeged legnagyobb vendéglátós vállalkozója, a Nemzetközi Tiszai Halfesztivál szervezője, aki először azt mondta, nem akar foglalkozni az őt ért vádakkal és támadásokkal, de végül mégis reagált Uj Péter, a 444.hu főszerkesztőjének erős kritikájára.

Ismét robbant a halászlébomba

Akkor robbant ismét Szegeden a halászlébomba, amikor Uj szeptember elején Szegeden járt és kirakta az Instagramra, hogy szerinte Frank Sándor halfesztiválon árult halászleve menzás csirkepörköltet idéző, bizonytalan eredetű és fajú, fagyasztott halakból készült. Uj később tovább folytatta Borízű hang című podcastjukban, ahol Frankot többek között hetvenes években ragadt vendéglátóipari vállalkozónak nevezte.

Hangulatkeltésnek tekinti Uj Péter véleményét

– kérdezte felindultan Frank Sándor, aki hangulatkeltésnek tekinti Uj Péter magánvéleményét, amivel nem kíván többet foglalkozni. Azt viszont hozzátette, számos sikeres halfesztiválon vesz részt az országban, most is a Győri Halnapokra készülnek, de ilyen a budapesti Halmajális is, ahol szeretettel látják őket.

– tette hozzá a közismert vendéglátós.

„26 éve mozgatja meg a várost”

Az országossá dagadt botrány kirobbanása után többen védelmükbe vették a mesterszakácsot. A szegedi tévés, Horváth Zoltán, a Törzsasztal Borászati és Gasztronómiai Magazin szerkesztője, aki tíz éve nyílt levélben kérte Orbán Viktor miniszterelnöktől, álljon ki a szegedi halászlé mellett, azt írta Facebook-bejegyzésében, hogy a halfesztivál minden hibája ellenére több mint 26 éve mozgatja meg a várost. Érdemei közé sorolható, hogy a kezdetekkori 2-3 kilós éves szegedi halfogyasztás tíz kilóra nőtt.

„Ez a stílus az árkokat mélyíti”

Így folytatja: Egy fesztiválon, nagy mennyiségben nehéz éttermi minőséget hozni, ez talán természetes. Aki nem látja át a technológiát, el sem tudja képzelni, hogy milyen heroikus küzdelem egy étterem részéről egy halfesztiválon való megjelenés. Persze ettől a vendégek joggal reklamálnak, ha egy étel rossz. De ha rossz is, nem attól mert nagy bográcsban forralják az alaplevet. Aki nem tudja elfogadni a nagy mennyiséggel járó esetleg minimális minőségi hátrányt, az üljön be valamelyik étterembe. Uj Péterről azt mondta, durván beleállni a főszervezőbe, sértegetni, akinek elévülhetetlen érdemei vannak Szeged, sőt az ország vendéglátásában, roppant méltánytalan. Természetesen Uj Péternek is sok igazsága van, vannak problémák, de lealázni egy város lakosságát, egy kiváló, közkedvelt szegedi ételt, egy köztiszteletben álló sikeres vállalkozó-vendéglátóst mindenképpen durva agresszió. Az építő jellegű, jó szándékú kritika kell, de ez a stílus csak az árkokat mélyíti.

„A tisztességes helyek közé sorolom”

„Rájár a rúd az utóbbi napokban a fősodratú magyar konyhára, legalábbis ez az érzés marad az emberben, ha elolvassa azokat a szövegeket, amelyek Uj Péternek a Szegedi Halfesztiválon kínált halászlével és haltepertővel kapcsolatos vitriolos mondatait követték. A halászlét a »csirkepörköltszerű« jelzővel illette a bíráló, a haltepertő pedig szerinte vastagon panírozott, túlárazott nyesedék volt. Végül is nem az egész fősodor került célkeresztbe, hanem annak egy markáns képviselője, Frank Sándor, aki nemcsak Szegeden, hanem Budapesten és Győrben is működtet sikeres halászcsárdákat. Történetesen ezek legnépszerűbb és legsikerültebb fogásai közé tartozik a halászlé és a haltepertő.” Ezt már Borbély Zsolt Attila, a Magyar Nemzet Repeta című gasztronómiai rovatának állandó szerzője írta. Hozzáteszi, a halászlében a 2010-es évek fordulóján ő is érezni vélt némi pörköltes rásegítést, a hal állaga sem volt meggyőző, viszont tíz évvel később megelégedéssel tapasztalta, hogy sokkal jobb a halászlé, mint volt: tiszta ízű, a hal friss és nem túlfőtt.

 – írta a politológusként ismert erdélyi szerző, újságíró, akinek évtizedek óta a gasztronómia a szenvedélye.