Az utóbbi évek legkönnyebb magyarérettségije volt az idei

Véget ért az írásbeli magyar érettségi, amelyről reggel már tudósítottunk, illetve délután azt is megkérdeztük a diákoktól, ők milyennek érezték. Felkértünk egy magyar szakos pedagógust is, hogy értékelje a középszintű vizsgafeladatsort. Azért ezt, mert emelt szinten ebből a tárgyból nagyon kevesen vizsgáznak – idén vármegyénkben összesen nyolcvavan. Ennek oka egyrészt, hogy jelentős nehézségi különbség van a két szint között, másrészt a szóbeli vizsgán kétszer annyi tételt kell tudni, mint bármely más tantárgy esetében. Így akinek nem ezt írta elő az egyetem kötelező emelt szintű vizsgatárgyként, vagy nem teljesen elkötelezett a tantárgy iránt, inkább nem él magyarból az emelt szintű érettségi lehetőségével.

Kúti Gergő, az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyartanára úgy fogalmazott, az elmúlt évekhez képest talán ez a kérdéssor állította a legkönnyebb  feladat elé az érettségizőket.

– Mindezt úgy, hogy közben valóban mérte a tudást – tette hozzá.

Meglátása szerint az első feladatrész esetében határeset volt, hogy elegendő volt-e a rendelkezésre álló idő, ez lehetett a szelekciós tényező. Ugyanakkor mindenki sikerélményt szerezhetett az első vizsganapon.

A szövegértésről Kúti Gergő azt mondta, voltak könnyűnek mondható és meglehetősen nehéz, időigényes kérdések is a feladatsorban.

– Több olyan feladat is volt, ahol egy kérdésre több válaszelemet is kértek. Ezekben könnyen lehetett pontokat veszíteni. Az egyik táblázatos feladattal pedig sok időt veszíthettek a diákok. Könnyebb volt, mint amilyennek látszott, de a forma alapján sajnos vélhetően többen azon gondolkoztak, hogy soronként azonos szempont szerepeljen. Én magam is ezt feltételeztem első ránézésre – tévesen – beszélt a buktatókról a szaktanár.

Az érveléses feladatról azt mondta, a téma több oldalról megközelíthető, így vélhetően nem volt nehéz 3-5 különböző érvet találni a diákoknak.

– A gyakorlati szövegalkotás megoldásához ugyanakkor meglehetősen sok tartalmi és formai szabályt kell betartani. Erre sem mondanám, hogy nehéz, de sokkal koncentráltabb munkát, fókuszáltabb figyelmet kívánt a diákoktól ennek a megoldása. Ebben a helyzetben azt javasoltam volna az érettségizőimnek, hogy lehetőség szerint az érvelést válasszák – mondta Kúti Gergő.

Az érettségi második fele a műértelmezésről szólt. Aki a Lázár Ervin novellát választotta, annak az SZTE Gyakorló Gimnázium szaktanára szerint viszonylag sok feladatot kellett elvégeznie.

– Ezeknek egy része nem igényelt különösebb irodalmi felkészültséget. Ilyen a szereplők közötti kommunikáció, az ördög szándéka és az egyéni és közösségi cselekvések. Ha szigorúan vesszük, akkor ez négy könnyű feladat, ami egy nehezebbnek mondhatóval egészül ki, az elbeszélés sajátosságaival. Viszont mivel a szöveg hangsúlyos részein, például az utolsó bekezdésben találtak hozzá fogódzót a diákok, bízom benne, hogy ez sem jelentett problémát. Érdekes egybeesés, hogy olyan novellát kaptak a középszinten vizsgázók, amit az emelt magyarra készülőknek tanulniuk kellett, hiszen az szerepel a szóbeli tételsorok között. Így aki emelt szintre is készült, könnyű dolga volt –  mutatott rá a tanár.

Az összehasonlító verselemzést választóknak Petőfi és Tóth Árpád egy-egy Csokonairól szóló versét kellett összehasonlítaniuk.

– Ez kicsit nehezebbnek tűnik. De sok szempontot adtak a vizsgázóknak, továbbá előny lehet, ha fel tudták használni a Csokonai költészetéről tanultakat. Azaz itt valójából nem is két, hanem három dolog összevetéséről beszélhetünk: a felvilágosodás magyar költőjének életműve, Petőfi verse, illetve Tóth Árpád verse. A szempontok itt sem nehezek, ráadásul egymással kapcsolatba is hozhatók: a két lírai én magatartása, beszédmódja; a szövegek alkotta Csokonai-kép és a poétikai eszközök jelentésteremtő szerepe – beszélt a lehetséges jó megoldásokról a szaktanár.