Az utca emberét kapta lencsevégre - Fotók

Az emberség kutatása Hajdú Mónika fényképeinek motivációja, témája pedig az univerzális emberi. Fotóiból csütörtökön nyílt tárlat a SZAB székházban.

K.K.

Hajdú Mónika fotóin deres tarkók, sötét sziluettek és beszédes testtartások mesélnek arról, ami az emberekben közös. Fotó: Gémes Sándor

A szegedi születésű, de Spanyolországban élő Hajdú Mónika diplomája szerint külkereskedelmi üzemgazdász. Szíve szerint azonban fotográfus és költő. Képeit és verseit közösségi oldalán osztja meg népessé duzzadt rajongótáborával. Csütörtökön az online térből a Szegedi Akadémiai Bizottság székházának galériájába költözött fényképeinek gazdag válogatása.

A tárlat Az ember címet kapta, a fotók többsége mégsem arcokat mutat. Deres tarkók, a lemenő nap fényében fürdő sziluettek, testtartások, saras dorkók vagy éppen párducmintás tűsarkúk mesélnek arról, ami az emberekben közös. Mert Hajdú Mónika saját bevallása szerint is ezt kutatja. Az utca emberét kapta lencsevégre.

A képek által képzeljük más életébe magunkat, lépjünk be a történetébe, és hamar feltárul, hogy emberi sorsközösséget alkotunk, csak más-más utakon közelítjük annak kiteljesedését

– javasolta.

A kiállítást Beliczai Mária szobrászművész nyitotta meg.

Szellemes, humoros pillanatképei mellett az elgondolkodtató meglátásokig, semmi mellett nem megy el anélkül, hogy észre ne venné a figyelemre méltót. Első látásra jelentéktelennek tűnő esemény, apró részlet vagy szokásos jelenet is üzenetté válhat kameráján keresztül őszinte, tiszta gondolatokat közvetítve

– méltatta a kiállítót, majd azzal folytatta, hogy az alkotónál a téma szó szerint az utcán hever. A vizek partjain, a közösségi élet vagy éppen a táncparkett forgatagában.

Hajdú Mónika a megnyitó végén egy jó tanáccsal kedveskedett a résztvevőknek.

Felpörgött világunk jelzés a lassításra, hogy ne söpörjünk végig az életen. Nézzünk magunkba, és vegyük észre egymást is. Annyira különbözőek vagyunk, mégis egyek. Emberi mivoltunknak dukál a szeretet

– hangsúlyozta.