Makón és környékén még mindig arzénos az ivóvíz

Február óta változatlan a helyzet a makói térség településein az ivóvíz arzéntartalmát illetően, legalábbis ha hinni lehet a Nemzeti Népegészségügyi Központ legfrissebb jelentésének. 10 hónapja, amikor egy hasonló összegzés apropóján írtunk a témáról, lényegében ugyanazt a megállapítást tették: tíz magyar településen még mindig arzénos a víz, ezek közül 9 Csongrád-Csanád megyében van, 8 pedig a Makói járásban. Az érintett települések: Ferencszállás, Földeák, Kiszombor, Klárafalva, Makó, Makó-Rákos, Maroslele és Óföldeák, illetve a makói térségen kívül, de a megyében Székkutas, valamint a Békés megyei Nagybánhegyes. A 2010-es évek elején egyébként az ivóvíz arzénkoncentrációja még mintegy 400 településen volt határérték felett hazánkban, ez csökkent 2020 végére 10-re.

És maradt is ennyi, dacára  a problémát megoldani hivatott, még 2012-ben (!), tehát tíz éve indult térségi vízminőség-javító programnak. A 17 települést érintő, máig lezáratlan beruházásról, amely többek között az arzén gondját volna hivatott megoldani, sokszor írtunk az elmúlt években. A 48 ezer háztartást érintő programra az Unió és a magyar állam összesen 3,8 milliárdot adott. A sikertelenség azzal a veszéllyel is fenyegetett, hogy az érintett önkormányzatoknak vissza kell fizetniük az Uniótól kapott 3,1 milliárdos támogatást, ami egyenlő lett volna a csőddel. Ezt elkerülendő a hibák kijavítására, a beruházás végleges befejezésére az önkormányzatok társulása előbb 560 milliót, majd 2018-ban Lázár János országgyűlési képviselő közbenjárására további 950 milliót kapott. Legutóbb tavaly márciusra ígérték a befejezést – az akkori késlekedést a járványhelyzettel magyarázták.

Amikor idén februárban a makói önkormányzatot megkérdeztük, mikor várható végre a program befejezése, azt válaszolták, tulajdonképpen kész van a víztisztító rendszer, már csak a finombeállítás zajlik. Most ismét érdeklődtünk a városházán – amint reagálnak, visszatérünk a témára. Vészharangot kongatni azért addig sem kell. Egyrészt a településeken kihelyezett konténerekből mindenki hozzájuthat az alacsony arzéntartalmú ivóvízhez – Makón például a víztorony mellett, a Návay téren –, másrészt a Makó térségi ivóvíz a régi magyar szabványnak megfelel, csak az uniósnak nem. Az uniós csatlakozás után az egységes szabványhoz igazodva vitték az arzén határértékét lejjebb – ez utóbbit viszont azért állapították meg a hazainál alacsonyabb mértékben, mert Nyugat-Európa számos országában jellemző az arzént ugyancsak tartalmazó tengeri halak fogyasztása. A Makói járásban viszont ilyesmi ritkán kerül a tányérra.