A szegedi zsidóság kincseit rendszerezik

A Szegedi Zsidó Hitközség 1785-ben alakult. Első száz évének történetét Löw Immanuel és Kulinyi Zsigmond dolgozta fel, de az azutáni időszak dokumentumait hosszú ideig senki nem összegezte. Az iratok dobozokban porosodtak, jelentős részük eltűnt a történelmi viharokban. Az első rendezést Molnár Judit és Frojimovics Kinga történészek végezték, majd munkájukat Ábrahám Vera zsidóságkutató és Pataricza Dóra történész folytatta. Napjainkban Ábrahám Vera és Frauhammer Krisztina néprajzkutató végzi a Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma kincseinek rendszerezését. 
25 iratfolyóméternyi dokumentumot digitalizálnak és tárgyszavaznak, ebből 15 iratfolyóméternyi anyag feldolgozása már megvalósult. Csaknem nyolcezer oldal már hozzáférhető, hogy a világ bármely pontján kereshessék az érdeklődők. Történészeknek, zsidóság- és családfakutatóknak egyaránt valóságos kincsestárat építenek. 

– 1848-ban elégették a kompromittáló iratokat, az első világháború időszakáról szinte semmi sem maradt fent, a deportálások idején szintén rengeteg irat eltűnt. Például a Chevra Kadisa, a temetkezéssel foglalkozó szentegylet szinte teljes iratanyaga elveszett – mondta el Ábrahám Vera. 

A munka a hitközség székházának állományvédelmi szempontból megfelelő konzuli helyiségében zajlik. A legrégebbi dokumentumok egy 1823-as héber nyelvű levél és egy 1939-ből származó, fél évet összefoglaló protokollum, amelyben szó esik a Régi Zsinagóga építéséről, valamint az akkori rabbiról és elöljárókról. 

Kabátot, varrógépet kérvényeztek 

Az iratok között magánszemélyek, családok feljegyzései, befizetéseik iratai, levelezések, kérvények, beadványok, hitközségi és iskolai éves jelentések, alapítványok és jótékonysági egyesületek szabályzatai, működési anyagai, az egykori, szegedi pászkagyár iratai és a zsinagóga építésének dokumentumai, családi fotók egyaránt megtalálhatók. 

– Arról is vannak például feljegyzéseink, hogy a holokauszt során deportáltak visszatérve miket követeltek vissza. Szőnyeget, bútort, festményt, amelyek a lakásaikban voltak, amikor el kellett hagyniuk otthonaikat. Többen rajzot is mellékeltek a levelükhöz az eltűnt ingóságaikról – mondta Frauhammer Krisztina. 

– Volt, aki arról számolt be, hogy a férje kórházba került, és arra kérte a hitközséget, hogy legalább egy kabátot adjanak neki. Más harisnyát, meleg sapkát kért, megint más varrógépet, hogy tudjon dolgozni – tette hozzá Ábrahám Vera. 

A holokauszt után alakult a szeretetotthon, amely a mai napig működik a Gutenberg utcai székházban, múltjáról sok irat fennmaradt. Az archívum munkatársai elmondták, az utóbbi egy-két évben egyre nagyobb bizalommal viseltetnek az idősebb korosztály tagjai irányukba, egyre többen ajánlják fel a szekrények, fiókok mélyén tárolt, régi dokumentumaikat, emlékeiket. 

– Néhány napja kaptuk meg a hitközség egykori Br. Jósika Miklós cserkészcsapatának Pollák László egykori cserkészvezető által őrzött anyagát. Ez ritka kincs – mondta Ábrahám Vera. 

Temetkezési Aranykönyv és textilek

 A zsidóságkutató egyik legkedvesebb dokumentumaként a Chevra Kadisa, azaz a temetkezéssel foglalkozó szentegylet aranykönyvét, vaskos törzskönyvét mutatta be. 

– Megtalálható benne például Löw Lipót halálának leírása, valamint egy saját költeménye is. Az egész dokumentum héber nyelven íródott. A hitközség meghatározó személyei kivétel nélkül tagjai voltak a Chevrának – részletezte Ábrahám Vera. Jelentős kuriózumként említette a Régi Zsinagóga ülésrendjét, valamint azt a körülbelül 300 régi, tulajdonbejegyzéses imakönyvet, amelyekben feljegyzések is találhatók a fontos családi eseményekről. 

Az archívumban azonban nem csak iratokat őriznek 

– Egy régi szekrényben megtaláltuk a zsinagóga tervrajzait, valamint rituális textileket is. A legkorábbi egy 1854-es fémhímzéses parochet, azaz tórafüggöny, amely még a Régi zsinagógában függött. De őrzünk régi tóraköpenyeket, terítőket és imaszíjakat is – fejtette ki Ábrahám Vera. 

Az archívum munkatársai és kutatói a Szegedi Judaisztikai Közlemények című kiadványban publikálják a hitközség fellelt kincseit. 

– Hetente érdeklődnek kutatók, leszármazottak a világ minden tájáról. Amerikából, Finnországból, Németországból, Ausztráliából is megkerestek már minket – mondta Frauhammer Krisztina. Számára a legmaradandóbb élmény az volt, amikor az iratokból bizonyossá vált, hogy az Új Zsinagóga gyönyörű, gazdag szimbolikájú üvegablakait valójában nem a híres üvegművész, Róth Miksa, hanem ugyancsak tehetséges testvére, Manó készítette. 

A kutatók közül volt, aki a Pick Szalámigyár kóser előírásai, más az egykori pászkagyár története iránt érdeklődött. Akadt olyan is, aki a Raj Tamás rabbisága idején játszott, legendásan botrányos Mózes-színdarab története után kutatott. Sokan családjuk múltját szeretnék megismerni a dokumentumokból. 
Mindemellett szintén az archívum munkatársainak köszönhető, hogy a szegedi zsidó temetőben a Pick Szeged Zrt. támogatásával eddig immár ötven sírra került QR-kód, és további ötvenre készül, amelyek leolvasásával a látogatók megismerkedhetnek az elhunyt és családja történetével. 

Kincsek érkeztek Bécsből 

Családtörténeti kiállítássorozatot is indítottak az archívum önkéntesei. Az első tárlat a Holtzer családot mutatta be, a közelmúltban pedig Tardos-Taussig Ármin életéről és munkásságáról nyílt kiállítás az Új Zsinagógában. 

– A családtörténeteken keresztül az egész zsidóság tipikus életútjai feltárhatók és kirajzolhatók. Emellett Szeged történetéről is megtudhatunk új információkat, mert nagy szerepe volt a zsidóságnak például az árvíz utáni újjáépítésben, a gyors polgárosodási folyamatokban, a kulturális, művészeti életben – részletezte Frauhammer Krisztina, a tárlat kurátora. 

A február közepéig látogatható kiállításon eddig nem látott irodalmi, hely- és művészettörténeti érdekességeket tekinthetnek meg a látogatók. A hajdani mérnök-grafikus autogramokat, kéziratokat, rajzokat, festményeket, sőt menükártyákat is gyűjtött, mindemellett szenvedélyes fotósként is ismerték. Kelemen utcai lakása fontos találkozóhelye volt az 1920-as, ‚30-as évek értelmiségének. Vendégkönyveibe Juhász Gyula, József Attila, Márai Sándor, Heller Ödön és Nyilasy Sándor is írt, de Albert Einsteintől is volt aláírása. Ő készítette a zsidó temetőben és a Régi Zsinagóga falán található, első világháborús emlékműveket, az Új Zsinagógában a feliratokat szintén, és sírköveket is tervezett. Továbbá Tardos-Taussig szorgalmazta, hogy a Somogyi-könyvtárnak legyen külföldi sajtórészlege. 

– Először a fővárosi zsidó levéltárban bukkantunk rá három nagy albumára, amelyben az európai utazásai során készített vázlatait őrizte, majd sokáig nem találtuk hagyatéka további részét. Végül egyik leszármazottja, a Bécsben élő Tardos Veronika hozta el nekünk az öt vendégkönyvet, amelyben a felbecsülhetetlen értékű dokumentumokra leltünk. Neves költők, írók, festők, zenészek bejegyzéseit tartalmazzák. De egyéb mappákat is hozott, amelyekben jelentős kulturális eseményekről készült dokumentumok vannak, például az első Szegedi Szabadtéri Játékokról vagy a Fészek Klub 1932-es kiállításáról. Utóbbi az árvíz utáni újjáépítés ötven évét mutatta be a képzőművészet mellett kitérve többek között a szegedi sport- és fotóéletre – mesélte a kurátor. 

Az archívum munkatársainak nagy álma egy lakásmúzeum létrehozása, amely az 1800-as évek végétől 1945-ig mutatná be korhű bútorok, használati tárgyak, dokumentumok, képek segítségével a Szegedi Zsidó Hitközség múltját. Ehhez keresik jelenleg gőzerővel a forrásokat. A szoba már megvan, a berendezési tárgyakat folyamatosan gyűjtik, ehhez szívesen fogadják a további felajánlásokat. 

– Szeretnénk Löw Immánuelnek és Lipótnak egy emléksarkot kialakítani, hiszen a szegedi zsidóság meghatározó és tiszteletre méltó rabbijai voltak. A zsinagógában volt egy-egy emlékszobájuk, de a renováláskor ezeket megszüntették, és a műemlékvédelem a vizesblokkot rakta a helyükre. Megvan például Löw Immánuel álló íróasztala is, amit szintén szeretnénk kiállítani – fejtette ki Ábrahám Vera.