A 13 vértanú nyomába eredtünk Aradon

 – így hangzik Damjanich János honvéd vezérőrnagy kivégzése előtti éjszakán írt imájának egyik részlete. A teljes ima az Okmánytár az Aradi Ereklyemúzeum iratanyagából című kötetben olvasható, mely a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Csongrád-Csanád Megyei Önkormányzat és az Arad Megyei Múzeum együttműködésében készült el, és amelyet kedden kaptunk kézhez az Aradi Ereklyemúzeumban, ahol október 6. alkalmából tettünk látogatást.

Fekete Károly, az aradi Kölcsey Egyesület alelnöke vezetett körbe minket a tárlaton, ahol megtekinthető számos olyan tárgy, ami egykor a 13 aradi vértanú tulajdona volt. Az alelnök elárulta, az Ereklyemúzeumot a Kölcsey Egyesület hozta létre, hivatalosan 1893. március 15-én, félhivatalosan 1892. október 6-án nyílt meg, majd amikor az egyesület kezdeményezésére megépült a Kultúrpalota, akkor a tárlat is átköltözött annak második emeletére. Megjegyezte, a kiállítás anyagát körülbelül egy évtizeddel ezelőtt a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a szegedi Móra Ferenc Múzeum digitalizálta egy határon átnyúló projektben.

Ágyúgolyók a házfalakban

Kiemelte, a tárlat az 1848/49-es aradi eseményekre hívja fel a figyelmet, így festmény formájában látható az akkori Arad látképe, az alkotáson pedig van olyan épület, amely még ma is áll, de szintén festmény által látható Arad legszomorúbb napja, 1849. február 8. is, amikor szabad szerb és román csapatok törtek be Újarad felől. Ekkor rengetegen haltak meg, a múzeumban pedig ott van jó néhány azokból az ágyúgolyókból is, amelyekkel akkoriban bombázták Aradot. Fekete Károly elmondta, ezeket aradi házak falából vették ki annak idején a szakemberek, de a városban még ma is van néhány olyan régi ház, amelynek a falában továbbra is ott van az ágyúgolyó.

Ahogy a kiállításon kalauzolt bennünket az alelnök, láthattuk, hogy mindegyik vértanú emlékét külön tárolókban őrzik, ahogyan Kossuth Lajos tulajdonait is. Fekete Károly szerint az utóbbiak közül az egyik legérdekesebb a sétabotja, amely valójában egy igen méretes pisztoly, de szintén különleges darabja a tárlatnak az a díszmagyar, amelyet Vasvári Fejér Elek viselt Kossuth temetésén, kifejezetten erre az alkalomra csináltatta.

Üvegdobozban őrzik a csizmatalpat

Az alelnök rámutatott, a vértanúk egy részét 1849. október 6. után ismeretlenek megvették Franz Bott hóhértól vagy kilopták a holttesteket, voltak azonban olyanok is, akikeket a bitófák tövében temettek el. Az 1932-es ásatások során azonban előkerült a vértanúk által viselt ruhadarabok egy-egy darabja, köztük Dessewffy Arisztid csizmatalpa és sarkantyúja, amelyet a múzeum egy üvegdobozban őriz.

Mint ismert, utoljára Vécsey Károly tábornokot akasztották fel, aki ekkor egy kisméretű feszületet és kendőt tartott a kezében, ez szintén megtekinthető Aradon. A kendőn még mindig ott van az a vércsepp, amely Vécsey szája sarkából csöppent rá az akasztás pillanatában. Ismert az is, hogy Kiss Ernő golyó általi halált halt, azonban nem sikerült lelőni elsőre, viszont a kiállított mellényének jobb vállán pontosan látni, hogy hol súrolta az első golyó.

Ma is lakják Damjanich házát

De ott van a múzeumban az a mankó is, amellyel Damjanich János közlekedett, és amely kiválóan tükrözi azt, hogy mekkora ember volt valójában a tábornok, ugyanis elém állítottuk a mankót, ami az államig ért úgy, hogy nem vagyok alacsony termet, 173 centire sikerült "megnyúlnom". Megdöbbentő volt látni azt a kipárnázott, összecsukható, már-már fotelnek is nevezhető széket, melyet rendszeresen a tábornok után vittek, abból figyelte ugyanis az eseményeket a távcsövén keresztül, utóbbi is a tárlat részét képezi.

Fekete Károlytól megtudtuk, még ma is áll az a ház, melyben Damjanich és aradi felesége lakott, jelenleg magántulajdon, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház tagja, Éder Enikő lakja, tehát magyar kézben van. Megtekintettük annak a szekérnek a darabjait is, amellyel 1849-ben a vesztőhelyre vitték a tábornokot.

Tragikusabb szobor készült volna

A vértanúk emlékére szobrot is állítottak Aradon, ez a Szabadság-szobor, melynek eredeti terve miniben szintén megtekinthető az Ereklyemúzeumban. Az történt ugyanis, hogy Huszár Adolfot bízták meg a mű elkészítésével, azonban időközben elhunyt infarktusban, így Zala György kapta meg a projektet.

Huszár azonban egy sokkal tragikusabb alkotást álmodott meg ahhoz képest, mint amit végül Zala elkészített, ugyanis Huszár ógörög típusú alakokat szeretett volna, a babérkoszorút pedig a halottak fölé tartotta volna a főalak, a Hungária, ehhez képest Zala műve, egy reményt adó, szabadságot jelképező alkotás lett, a Hungária pedig az ég felé emeli a koszorút – magyarázta Fekete Károly. Mivel Huszár Adolf életét vesztette, így a tervezetthez képest egy évvel később, 1890. október 6-án tudták felavatni a Szabadság-szobrot.

Obeliszk őrzi a holttesteket a Vesztőhelyen

Az aradi Kultúrpalota második emeletén lévő kiállítás egyébként Mizsur Anitta muzeológus keze nyomát is őrzi. Bár már nem az aradi múzeum munkatársa, telefonon nyilatkozott lapunknak, így megtudtuk azt is, hogy az Ereklyemúzeumban elolvasható Kossuth beszéde is, melyben a magyar Golgotának nevezete Aradot, sőt, gróf Vécsey kriptájának előlapja is látható a Kultúrpalotában. 

Mizsur Anitta beszámolt arról is, hogy tavaly kamarakiállítást is tartottak egy konferenciával egybekötve Aradon, ennek során pedig egy-egy tábornok útját igyekeztek végigkövetni 1849. október 6-tól napjainkig, hiszen többekről továbbra sem tudni, hogy még mindig az aradi várban nyugszanak-e, vagy esetleg családi kriptában kaptak végső nyughelyet. 

Megjegyezte, még haláluk után is igen hányatott sorsuk volt a tábornokoknak, hiszen azoknak a holttestét, akik a régi aradi temetőben kaptak nyughelyet, el kellett vinni onnan, mivel a temető helyére építkezni akart a város, így egészen addig az új aradi temető kriptájában kaptak helyet, amíg a vár közelében el nem készült Jablonszky Vince szobrász által az obeliszk. Azóta ott őrzik több vértanú földi maradványait.

Kedden mi is látogatást tettünk az úgynevezett Vesztőhelyen álló emlékműnél, amely egy mindenféle díszítést nélkülöző szürke gránit obeliszk, mely egy mesterséges, terméskövekkel kirakott domb tetején áll. Az egyik oldalon lépcső vezet fel az obeliszkhez, míg a másik oldalon a megemlékezők koszorúi láthatók. A lépcsővel szemben a lábazaton az áll: az aradi tizenhárom vértanú kivégeztetési helyének megörökítésére emeltetett 1881. október 6-án.