2022.07.07. 18:25
Emléktáblát kapott a lelkészből lett író
Immár márványtábla őrzi a Teleki utcában, egykori szülőháza falán Dér Endre József Attila-díjas író emlékét, aki éppen száz esztendővel ezelőtt született Békéscsabán. Az emléktáblát a Szegedi Írók Társasága, a zsadányi önkormányzat, a Szegedi Evangélikus Gyülekezet és fia, Dér András emeltette a jubileum alkalmából.
Dér Endre fia, András és Kiss Ernő, a megemlékezés főszervezője leplezte le a márvány emléktáblát az avatóünnepségen. Fotó: Török János
Dér Endre Zsadányban nőtt fel, majd Sopronban tanult teológiát, pályáját evangélikus lelkészként kezdte. Egészségügyi problémák miatt azonban el kellett hagynia a lelkészi hivatást, figyelme az irodalom felé fordult. 1953-ban költözött Szegedre, attól kezdve egymás után jelentek meg regényei, novellagyűjteményei. A helyi írócsoport titkáraként dolgozott éveken keresztül, szerkesztette a Szegedi Egyetem című lapot, művészeti rovatvezetője volt a Tiszatáj folyóiratnak, majd a Délmagyarország munkatársa lett. 1972-ben Szeged Város Alkotói Díját nyerte el, 1992-ben Szeged Emlékérem kitüntetésben részesült. 2004-ben hunyt el.
Emléktáblájának avatóünnepségén Kiss Ernő nyugalmazott népművelő, Dér Endre jó barátja, valamint Cserháti Sándor, a Szegedi Evangélikus Egyházközség vezető lelkésze mondott megemlékező beszédet. Cserháti Sándor kiemelte, bár Dér Endre a lelkészi hivatás elhagyására kényszerült, ez a kötelék soha nem oldódott fel lelkében, írói pályáját is végig áthatotta a lelkészi indulása. Kiss Ernő két gondolatot osztott meg hajdani jó barátjáról. Érdekes, hogy őt népi írók nevelték, és első, József Attila-díjas regénye inkább népi jellegű, mégis urbánus lett belőle. Tökéletesen jelenítette meg Szeged vagy más város légkörét. Ám ami ennél is fontosabb, az a mérhetetlen humanizmus, ami áthatotta – fogalmazott a Szegedi Írók Társaságának tagja, az újszegedi Bálint Sándor Művelődési Ház egykori igazgatója.
