Hátborzongató történeteket is rejtenek a feltárt csongrádi sírok – fotók

1760 körül, a Nagyboldogasszony-templom építése idején helyezték át a városi temetőt a mai Dob utca környékére, ahová körülbelül 1760 és 1820 között temettek. A telket népkertté alakították át, majd az 1950-es évek közepén ott épült fel a városi gyógyfürdő és uszoda. A vízilabda-egyesületnek most új medencét építenek az uszodában, a munkák előtt pedig régészeti feltárásokat végeztek.

– Több mint 140 sírfoltot találtunk a területen, nemsokára lezárul az egykori csongrádiak maradványainak exhumálása. A feltárt részen a sírok kétharmada gyereké vagy fiatalé, ez tanúskodik a kor magas gyermekhalandóságáról – számolt be Borsódi Martin, a Tari László Múzeum régésze.

– A koporsók jó állapotban maradtak meg, azokban ruhakapcsokat, több olvasót, kis kereszteket, miniatűr szobrokat, bronzgombokat, egy részben ezüstözött hajtűt és egy medált is találtunk. Ezek jelenleg még restaurálatlanok, igazán azt követően látjuk majd, hogy milyen díszítést is kaptak valójában – tette hozzá a régész.

A feltárt sírok némelyike hátborzongató történeteket is sejtet.

Elképzelhető, hogy az egyik koporsóban olyan valaki nyugszik, aki még élt, amikor eltemették.

– Teljesen arccal lefelé fordulva találtunk meg egy elhunytat. Ez annak is lehetett kifejezése, hogy nem akarták, hogy kísértsen az elhunyt szelleme, de ennek ellentmond, hogy az ilyen sírokat általában a temető szélén vagy azon kívül lehet megtalálni, ez viszont a temető közepén volt. A modern orvostudomány kezdetéig számos olyan eset előfordult, hogy nem vették észre, hogy valaki ténylegesen meghalt-e vagy csak tetszhalott állapotba került, így sokakat élve temettek el. Valószínűleg vele is ez történhetett, erre utal az egész testtartása és az, hogy arccal lefelé feküdt, a karja pedig a feje felett volt – részletezte a régész.

Az előkerült leletek a múzeum néprajzi gyűjteményébe kerülnek majd, az elhunytak maradványait pedig a jelenlegi csongrádi temetőben temetik újra.