A legerősebb napon 15 telepakolt kamion is indul a szegedi nagybaniról

Régóta járok már nagybani piacra, de az most tisztult le igazán, hogy ha egy árus mögött tele a közepes méretű autó raktere, az nem azt jelenti, hogy nem fogy a saját termésű portéka. Már lekötötték, talán ki is fizették, csak majd ezután jön érte a vásárló.

– A kamio­nokba először a nehezebb árut pakolják be az optimális tengelyterhelés-eloszlás miatt, így először például a krumplit és a vöröshagymát, később a kisebb fajsúlyú paprikát vagy fejes salátát

– mondta Veres Balázs. A piac operatív vezetője hozzátette, van, aki úgy jön be, hogy a teljes rakományát eladta már, ami érthető. Ahhoz hogy a nagy felvásárlók megtöltsenek egy kamiont, előre kell dolgozniuk. Ha minden tételre akkor alkudnának meg, esélyük sem lenne végezni időre.

Rakomány

A csütörtök a legerősebb nap a szegedi Zöldség és Gyümölcs Nagybani Piacon, ami az innen áruval megtömött induló kamionok számával is mérhető.

– Kaposvárra, Debrecenbe, Pécsre és Nyíregyházára is indulnak innen tele kamionok kora délelőtt, kedden átlagosan 10, csütörtökön 15, vasárnap pedig jellemzően 8 szerelvényt pakolnak meg teljesen

– mondta a számokat is a forgalomhoz Veres Balázs. Ez érthető is, a szegedi Magyarország legnagyobb termelői piaca, a fővárosi hiába erősebb forgalmú, ott jelentősebb az importáru aránya.

Szépen mosott, dús zölddel koronázott gyökérből Kistelekről hoztak egy jó nagy adagot, itt is elkelt már a látható rakomány nagyobb része. – Kedden egyetlen vásárló vitte el az egészet, minden nap más – mondta az árus.

Csanyváros

Minden termelő arra panaszkodott, hogy nagyon megküzdött a meleg nyárral, a kánikulában sokat kellett locsolni a zöldséget, a paradicsomot, a paprikát, gyakorlatilag mindent, és ez hatványozottan igaz a homokos területekre.

– Csanyváros – mondja röviden Fűri Jánosné arra a kérdésünkre, hogy hol termett az a szép paradicsom, amit kihozott a nagybani piacra. Megtudtuk azt is, hogy a családjával közösen dolgozik a földeken a csanyteleki asszony.

Zöldséggel és répával érkezett Csólyospálosról Sebők Tamás, hajnali 3 órakor indultak, 45 perccel később már begurultak a szegedi piacra. Veres Balázstól azt is megtudtuk, hogy a legerősebb időszak a fél 6-tól 8 óráig tartó, amely persze kezdődhet kicsit korábban, de ritkán tolódik ki ennél jobban. A nagybani piac operatív vezetője – azon túl, hogy kalauzolt és információkkal látott el bennünket – azzal is hasznossá tette magát, hogy időnként elrángatott bennünket a dolgukra igyekvő autók elől. Hol én bambultam el, hol fotós kollégám koncentrált a képre, kizárva a külvilágot.

Hátráltatók

Gyönyörű almapaprikát hozott Ruzsáról Vass István, 3500 forintért adta a 10 kilós zsákokat.

– Feleségemmel ketten csináljuk, van egy fiam és két lányom, ők még kicsik, segíteni nem nagyon tudnak, cserében viszont gyakran hátráltatnak a munkában

– mondta mosolyogva a termelő.

Piaci sétánk során láttunk nagyon szép kömpöci kelkáposztát és óriási méretű, őserdőnyi zölddel együtt kínált zellert is, az utóbbi darabja 200 forintba került. – A családdal termeljük, én csak besegítek, már nem is vezetek autót – mondta érdeklődésünkre Pálinkó Mihály, aki korát tekintve az legidősebb árusok közé tartozott.

Nem mind hazai

Szezonja van a vörös- és fokhagymának is, óriási volt a felhozatal mindkettőből. Az előbbiből természetesen láttunk makóit is, az utóbbiból is, bár volt olyan tétel, amire nem mertünk volna nagy tételben fogadni, hogy az a hazai földben termett, nem pedig import.

Azért is jó néha kimenni a szegedi nagybani piacra, mert időnként Mars téri „őstermelővel” is össze lehet futni. Most is találkoztunk egy szaporán bicikliző hölggyel, aki feltehetően beszerzési körúton volt. De nem kizárt, hogy csak az ideiglenes készlethiányt pótolta, hogy ne kelljen csalódniuk a Mars téri törzsvásárlóknak.

Őstermelő

Mert az más, amikor a nagycsarnok árusa viszonteladó, ám a szabad téren néha már összekeverednek a dolgok és a feliratok. Azt nem mondom, hogy ez egyidős az emberiséggel, de legalább negyven éve biztosan működik. E sorok írója szünidős egyetemistaként váltotta ki őstermelői igazolványát a Lövölde utca végén művelt 200 négyszögöles családi őszibarackosra, és árult bő két hónapig Siófokon és Zamárdiban – maradjunk annyiban, hogy messze nem csak őszibarackot…