A Cseresnyés kollégium nyolcvan évét idézték meg

Az alföldi mezőváros, Hódmezővásárhely külterületein egykor ötvennél is több elemi iskola működött a paraszti családoknak, ám szerény anyagi körülményeik miatt a tehetséges gyerekek elkallódtak. A Bethlen Gábor Gimnázium ógimnáziumi épületében díjköteles, így a szegényebb gyerekeknek szinte elérhetetlen internátus működött. Szénásy Gyula székkutasi tanító 1938. január 6-án a református egyház tanügyi konferenciáján szólalt fel nagy hatású és sorsfordító, „A mi tanyai értékeink” című beszédével.

Pataki Béla hatszáz oldalas kötetben a kollégium teljes nyolcvan évét megidézte. A 80 év tanúi – Cseresnyés emlékezet 1938–2018 című könyvet szombaton mutatták be hivatalosan a vásárhelyi Református Ótemplomban, ahol Szathmáry Lilla, az alapító Szathmáry Lajos lánya, Németh Magda, az író Németh László lánya és a most kilencvenegy éves Kis Sámuel, az első diákok egyike is ellátogatott.

Tanyai Tanulók Otthona

– Mert ebben az otthonban minden arra figyelmeztet, hogy a földből nőttél ki, s hivatásod a többi alulról fölfelé törekvőkért, az elhagyottakért dolgozni – vallotta a Tanyai Tanulók Otthonát 1938-ban alapító Szath­máry Lajos. A kiválasztott első hat tanyai diákot még 1938 nyarán beköltöztették az ógimnáziumi internátusba, ám módos környezetben túl sok konfliktus érte a parasztgyerekeket.

Hamarosan már a református egyház Holló utcai üres épületében kaptak helyet. A közadakozásból alapított és fenntartott Tanyai Tanulók Otthona ekkor már a Cseresnyés Otthon nevet viselte, Németh László gesztusa előtt tisztelegve. Az író a zord időkben azzal mentette meg az intézményt, hogy felajánlotta Cseresnyés című drámája utáni teljes jövedelmét.

Az író boldog évei

– Amikor adódik alkalom, hogy apu múltját megidézzük, azonnal rohanok – mondta derűsen Németh Magda, Németh László lánya a megnyitó előtt. Hozzátette, Vásárhelyhez élete legboldogabb évei fűzik édesapját. Az írót több próbálkozás után 1944-ben Hódmezővásárhelyen fogadták be óraadó tanárnak. Nagyon szeretett tanítani, diákjaival jó kapcsolata alakult ki. A városban igazán békére, menedékre, egyúttal értő és érzékeny, nagy műveltségű barátokra lelt a II. világháború után.

„Ős-cseresnyés-diák”

Kis Sámuel, a még élő legidősebb „ős-Cseresnyés-diák” Vásárhelyen a paléi elemi iskolában végzett egykor. A most 91 éves egykori kollégista mosolyogva elevenítette fel emlékeit. Ahogy mondta, ma is pontosan emlékszik az érzései­re, amikor beköltözött a Holló utca 26. szám alatti épületbe a falusi tehetséggondozásnak köszönhetően. Kicsit kezdetleges formában, de megindult a kollégiumi élet. Kis Sámuel az ötödik évet már Szegeden járta a háború utáni években. Úgy mesélte, szülei szerény körülményei miatt kenyérkereső szakmát akart tanulni, így elektrotechnikusként végzett, majd helyezkedett el a budapesti fémgyárban.