Nyolcvanéves a legendás edző

Ismerősként üdvözöltük egymást a 80 éves, szegedi Savanya Ferenccel – augusztus 11-én ünnepelte születésnapját –, hiszen egykori sportújságíróként többször találkoztunk, tudósítottam csapatairól és rendezvényeiről.

Klottgatyás gyerek

– Falusi klottgatyás, mezítlábas gyermekkor után a vásárhelyi Bethlen-gimnáziumban és a Cseresnyés Kollégiumban nyílt ki számomra a világ. Az 1956-os forradalom és szabadságharc ese­­ményeit ott éltem át – kezdte történetét Savanya Ferenc, a kézilabdautánpótlás-nevelés egyik szegedi legendája. Születése szokatlan volt. Az akkori ipari vasút központjában, a Percsora-majorban látta meg a napvilágot, ahol édesapja gépészként és mozdonyvezetőként dolgozott. Édesanyja nagy pocakkal meglátogatta párját, ott folyt el a magzatvize és hozta világra őt egy helyi asszony, Csöre néni segítségével. Az anyakönyvbe Sö­vényházán, a mai Ópusztaszeren írták be. A család vándorolt Dóc, Sándorfalva és Mindszent között, elemi iskoláit is több helyen vé­gezte.

Sportos kezdetek

– Tele gátlásokkal és kisebbségi érzésekkel vágtam neki az életnek. Minden alap, képzettség nélkül próbálkoztam az atlétikával és a kézilabdával, több-kevesebb sikerrel. Utóbbit Vásárhelyen, a Hódikötben, Sándorfalván Ács Gézával a Pallavicini-kastély udvarán lévő fekete salakos pályán, a vidéki meccsekre platós Csepellel utaztunk. A változást 1965 hozta: az akkori nejem, a testnevelő Bársony Ica, valamint támogatóim, mentoraim – például Lalia András – hatására kapcsolódtam be a szegedi sportéletbe. Ekkoriban a Délép városi bajnokságban játszó női kézilabdacsapatával és a SZEAC úszóedzőjeként a „békákkal” foglalkoztam tíz évig – mesélt a kezdetekről Feri bácsi. Korábban Szentesen bújt angyalbőrbe, ott atletizált és a kórház együttesében röplabdázott.

Lihótzky Ká­roly, Kovács Iván és Honti Gyula ösztönzésére vé­­gezte el a főiskolát. Tanulmányai közben, amire felnőtt fejjel vállalkozott, nyári sporttáborokat szervezett és vezetett munkahelyén, a Délépnél – gépész volt, mint az édesapja –, és az akkoriban épült csarnok, sportközpont gondnoka lett. Jelenlegi házát szinte az utolsó szegig maga építette, és varr a Singeren, ő javítja a család ruháit.

Testnevelő, edző

– A főiskola elvégzése után engedtem a csábításnak, „leigazoltam” a Bebrits Lajos Vasútforgalmi Technikum és Szakközépiskolába testnevelőnek, ahol Borbély András nagyszerű ifjúsági kézilabdacsapatát örököltem meg. A következő 25 évben az iskola és a kézilabda töltötte ki a napjaimat. Foglalkoztam például a Vízügy utánpótlás-­együttesével, és Sprőber Pétertől rám maradt a megyei kézilabda ifjúsági válogatott, akkor még ilyen is volt. Megtanultam síelni, és túrákon azt is oktattam – közölte Savanya Ferenc, megemlítve: az akkori Délép-vezér, Sipos Mihály nehezen bocsátotta meg neki ezt a váltást. A kézilabda mellett tanári pályafutása alatt végig osztályfőnök is volt, „a diákokat alázatra, tisztességre és rendszeres testmozgásra neveltem”.

Neve összeforrott Szegeden a kézilabdautánpótlás-neveléssel, főként a fiú, a férfi vonalon. Olyan tanítványokkal büszkélkedhet, mint Oszlánczi András, Kotormán Attila, az ifjabb Boros-Gyevi László és a kapus Nagy Zoltán. Naplójában 800 név szerepel. Télen teát főzött a fiataloknak, de palacsintát is sütöttek jelenlegi párjával, Csillával. Legjobb eredménye a Tisza Volán serdülőivel elért országos bajnoki ezüst, összesítésben egy góllal maradtak alul az Elektromossal szemben. Az előbb felsoroltak ezt a gárdát erősítették, és a klubnál Kővári Árpád felkérésére dolgozott. Buday Ferenc, Ludányi Márton – ő volt számára a szakma csúcsa, a helyi kézilabdapápa –, a Mandl házaspár, Alice és Gábor, valamint a Városi Sportigazgatóság segítségével nemzetközi ifjúsági tornákat, szintén nemzetközi Gábor Dénes- és húsvéti kupákat rendezett. Több külhoni tornán vett részt csapataival, eleinte Bu­­day Ferenc közvetítésével. Még szólni kell a nyári sportnapközis táborokról és a téli sítáborokról, utóbbi ötletgazdája testnevelő kollégája, Lehoczky János volt.

Nyugdíj után, lányok

Nyugdíjazása után váltott, lánycsapatokat edzett: a KSZSE ifjúsági alakulatával 2. lett a bajnokságban, majd a dorozsmaiakkal országos döntőkig jutott. – Úgy gondolom, sok fiatalnak és szüleiknek adtam örök élményt, amelyek számomra is felejthetetlenek, szívesen gondolok rájuk – közölte Feri bácsi. Az egyik ilyen, amikor a németországi Oberurselben voltak kézilabdatornán a fiúkkal, és kerékpárcsarnokban szállásolták el őket – ez arrafelé szokás, tapasztaltam magam is –, este lefekvés után jellegzetes, felismerhető hangot hallottak kollégájával: sörösdobozok gurultak a parketten. Mikor rákérdeztek, a következő válasz érkezett: – Pa­­koljuk a sört az apukáinknak. Tudták, hogy füllentettek...

Ma is sportosan

– Nagyon büszke vagyok arra, hogy messziről indulva – említettem, klottgatyás és mezítlábas falusi gyerek voltam – hová, milyen messzire jutottam. És arra is, hogy a családom minden tagja sportosan él, például 4 gyerekem közül a 17 éves lányom, Csilla tagja a női labdarúgó A válogatottnak. Magam sem lustulok, heti kétszer teniszezek a Csíkos Team tagjaként, és rendszeresen biciklizek. A mozgás 80 évesen is az életet jelenti számomra. A kézilabdát sajnos már csak a tévében nézem... – mondta a búcsúzáskor Savanya Ferenc.

Ünneplés

Több napon, különböző helyszíne­ken bulizott szülinapját ünnepelve, kertjét is feldíszítette, sütött-főzött mostani párjával, Csillával. – A legemlékezetesebb az volt, amikor egy csapat fiatal kézilabdás lány, egykori tanítványaim állítottak be hozzánk a szüleikkel együtt. Teljesen váratlanul érkeztek, éppen akkor ért véget az egyik buli. Dobostortát hoztak, este 10-ig maradtak, beszélgettünk, ettünk és ittunk. Sírtam az örömtől… – emlékezett fátyolos szemmel Feri bácsi.

Feltételek

Mikor a Bebritsbe szerződött, az akkori igazgató, Kálmán Mihály azt mondta neki: négy feltétele van, ha azokat teljesíti, garantálja, hogy nyugdíjazásáig a suliban marad. Vagyis: 1. nincs államellenes szervezkedés, 2. a diákokkal nem lehet intim viszonya, 3. vigyáz az iskola vagyontárgyaira, és 4. nem szereti el az igazgató kedvesét. Így tett, a Bebritsből ment nyugdíjba.