Rudolf Péter: Fontos a játékosság

– Infantilis vagyok

– vallotta meg Rudolf Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas kiváló mű­vész, a Halhatatlanok Társula­tának örökös tagja a minap Makón. Az ismert és népszerű színművészt a Maros menti Konstantinápoly címmel meghirdetett pódiumbeszélgetés-­sorozat egyik vendégeként hívták meg, mint a Páger-díj egyik kitüntetettjét. Rudolf Péter mindjárt a beszélgetés elején megje­gyez­­te, hogy jó szívvel em­lékszik vissza a tíz évvel ezelőtti makói díjátadóra. Nem­­csak azért, mert tisztelője Téni bá­­csinak, hanem azért is, mert az ünnepség szép és meghitt volt.

– Valahogy elfelejtettünk ünnepelni

– tette hozzá, magyarázatként pedig hozzáfűzte: a legtöbb ilyen ce­­remónia vagy kényszeredetten laza, jópofizós, vagy ami a másik véglet, az Oscar-díj­átadóra hajazó eltúlzott, ízléstelen parádé. Makón viszont szerinte sikerült megtalálni az arany középutat. A színművésszel a város polgármestere, Farkas Éva Erzsébet beszélgetett a városháza dísztermében.

Siker és tehetség

Amikor kiderült, hogy a színé­szi pályát választja, a szülei aggódtak érte, végül azonban azt mondták, csinálja azt, amiben jól érzi magát. Azóta, szülőként már ő is tudja, hogy ezt milyen nehéz kimondani. A sikerről azt mondta, nem könnyű megélni, de ez köztudott. Mindjárt a pályája elején kapott há­­rom olyan filmben szerepet – a nagy kö­­zönségsikert hozó Csacsacsa, a nemzetközi díjat nyert Szerencsés Dániel és az Oscarra jelölt Jób lázadása –, ami valóságos repülőrajtot jelentett. Ő azonban, mint mondja, szerencsére akkor is és azóta is annyi kérdőjelet fűz nap mint nap a saját tevékenységéhez, hogy az ki­­egyenlíti a dolgot. A tehetségről pedig azt mondta, az nem állandó, azért mindig meg kell dolgozni. Fiatalon mindig nagyon várta a premiert, a találkozást a közönséggel, most, rendezőként viszont gyakran érzi, hogy még tovább szeretett volna próbálni.

Más érték, más kihívás

– Film és színház az ön életében láthatóan egyensúlyban van

– hívta fel figyelmet egy érdekes momentumra a polgármester Rudolf Péter művészi karrierjéből. Sok színész azonban választani kényszerül. Tolnay Klári például a színházat tartotta az igazinak, a filmet csak pénzkeresetnek tekintette. Ő azt mondta, nem versenyeztetné meg a színházat a filmmel. Alkatilag van, akinek az egyik fekszik jobban, van, akinek a másik.

– A két dologban más az érték és más a kihívás, és színészileg is másfajta koncentrációt kíván

– mondta. A színház illékony, a filmnél viszont még legalább negyven százalék múlik az utó­­munkán – sokat lehet egy jeleneten akár rontani, akár javítani.

Üvegtigris

Rudolf Péter sokak számára nagy színész és elismert rendező, művész, de legalább ugyanannyian gondolnak rá úgy, mint Lalira, a büfésre.

– Szerencsés időszak volt, egymásra találtunk, és szerettük csinálni. Szeretettel és öniróniával nyúltunk a témához, és a forgatás hangulata rákerült a vászonra – mondta az Üvegtigrisről. Egyáltalán nem zavarja, hogy ez a film tovább él, ismétlik, idézik. A siker titka szerinte az volt, hogy a karakterekben mindenki ráismert

– nem magára, a szomszédjára. Hogy lesz-e negyedik rész is, egyelőre nem tudni.

– Ha Bús Gábor Olivér barátom, az író, illetve a csapat úgy érzi, hogy van új mondandónk, akkor lehet. Örömteli látni, hogy van egy nyomás a közönség részéről, hogy legyen folytatás, de az is lehet, hogy a csúcson kell abbahagyni. Nem mindenáron kell folytatni

– mondta.

A játékosság jó dolog

És hogy ki nevezte először in­­fantilisnek?

– Popper Péter, akivel egyszer együtt szerepeltünk egy műsorban

– em­lékezett vissza. Akkor, hirtelenjében ezen megsértődött egy pillanatra, de Popper hozzátette: és ez milyen csodálatos! Aztán, elgondolkozva az egészen, rájött, hogy a pszichológusnak igaza van.

– A játékosság, a kíváncsiság nagyon fontos. Fontos, hogy érdekeljen a világ, a másik ember. Ez az élet minden területére igaz. Nem szabad a dolgokat elhülyéskedni, de egy kis öniróniá­­ra mindig szükség van. Végtelenül hálás vagyok, hogy ezt az infantilizmust szakmaként gyakorolhatom

– mondta.

Amikor kiderült, hogy a színészi pályát választja, a szülei aggódtak érte, végül azonban azt mondták, csinálja azt, amiben jól érzi magát.

Életút

Rudolf Péter 1959-ben született Budapesten, szülei pedagógusok voltak. 1979-ben vették fel a Színművészetire, gyakorlatát a Vígszínházban töltötte – ott, ahová aztán szerződött, és amelynek társulatához 15 évig tartozott, illetve amelynek most az igazgatója. 1992-ben rendezett először színházban. 1998-ban döntött úgy, hogy szabadúszó lesz. Felesége Nagy-Kálózy Eszter. Három gyermekük van. Több mint 70 színházi, illetve 50 filmes szerep fémjelzi karrierjét. Első filmes rendezése az Üvegtigris volt 2001–ben. Hitvallása szerint a színház mindenekelőtt játék.