A Perseida meteorrajnak köszönhetően rengeteg hullócsillagot láthatunk

Még azok is, akik egyáltalán nem érdeklődnek a csillagászat iránt, jó eséllyel hallottak már arról, hogy az augusztus különleges időszaka az évnek. A hónap közepén ugyanis néhány napon keresztül minden évben látványos csillaghullásnak lehetnek szemtanúi azok, akik a városi fényektől távol kémlelik az eget. Ha igaz lenne a mondás, hogy ha ilyenkor kívánunk valamit, az teljesül, valószínűleg rengeteg gazdag, szerencsés és egészséges ember élne hazánkban, hiszen ehhez elég lenne ilyenkor akár csak fél óráig az eget kémlelni. Persze egy próbát mindenképpen megér ez is, de igazából semmi misztikus dolog nem áll ezen jelenség hátterében.

Nem is csillagok hullanak le az égből, csupán apró porszemek lépnek be a Föld légterébe, mivel bolygónk áthalad a Perseida meteorrajon. Ezt nyilvánvalóan mindenki tudja, azt azonban már kevésbé, hogyan keletkezett ez a törmelék, illetve mi az oka annak, hogy egyre gyengül a hullócsillag-jelenség. Erről beszélgettünk szakemberrel.

Üstökös hagyta itt évtizedekre a porfelhőjét

– A világűr sokak elképzelésével ellentétben nem üres, sok törmelékanyag, porszemcse és kis méretű test száguldozik benne

– mondta el Szalai Tamás csillagász, a Szegedi Tudományegyetem Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékének tudományos munkatársa.

– A meteorrajok ezek között is speciális szerepet töltenek be, ugyanis nem mások, mint üstökösök vagy kisbolygók ledobódott anyagából összeálló stabil képződmények. A Perseida raj a 109P/Swift-Tuttle nevű üstökösből származik, melynek egy része a Naphoz közel érve szublimálódik, ilyenkor pedig nagy mennyiségű poranyagot fúj ki magából. A meteorraj ezt követően évtizedekig látszik. Érdekesség, hogy már kétezer évvel ezelőttről is vannak róla feljegyzések, vagyis nagyon régóta jelen van a Naprendszer életében. Legutóbb ez az üstökös 1992-ben járt Nap-közelben, így a kétezres évek elején nagyon sűrű csillaghullást lehetett tapasztalni: óránként akár több száz meteort lehetett megfigyelni. Bár az utóbbi években a jelenség már legyengült, mert a porfelhő oszlik, még most is látványos estéket okoz – magyarázta a szakember.

Hozzátette: a mi életünkben már csak csökkenő intenzitást tapasztalhatunk majd, az üstökös ugyanis 130 év keringési idejű, vagyis a legközelebbi alkalomra, amikor ismét poranyagot bocsát ki, még 100 évet kell várni.

Nem égést, hanem sugárzást látunk

A közhiedelemmel ellentétben egyébként nem égő meteordarabokat látunk, amikor hullócsillagot figyelünk meg.

– A porszemcséket, illetve a milliméteres-centiméteres törmelékdarabkákat a Föld gravitációs hatása vonzza be a légkörbe, ahol azok a levegő részecskéit gerjesztik. A fényjelenség tehát, amit látunk, nem égés, hanem a légkör atomjainak és molekuláinak sugárzása

– magyarázta Szalai Tamás. Az azonban tény, hogy ezek a darabkák az esetek többségében elégnek, így a Föld felszínére csak kevés esetben hullanak le. – A meteorit, mely a földbe csapódik, ritka jelenség, és egyébként nem feltétlenül van köze a nagyobb meteorzáporokhoz: az év bármely szakában előfordulhat ilyen esemény – tette hozzá.

Holdállást tekintve idén szerencsések leszünk, mert kísérő égitestünk korán lenyugszik, így az éjszaka második felében holdmentes állapotban lehet kémlelni az eget.

Visszatérve a hullócsillagokra: bár szabad szemmel nem látható, ezek sebessége között jelentős különbségek vannak annak függvényében, hogy mekkora a részecske mérete, illetve milyen szögben érkezik be a légkörbe. Vannak köztük kifejezetten fényesek, melyeket akár a háztartási kamerák is képesek rögzíteni. Az ilyeneket tűzgömbnek nevezik.

A következő napokban kémleljék az eget

Bár a Föld pályája számos alkalommal keresztez meteorrajokat, aminek ezt a jelenséget köszönhetjük, talán a Perseida ezek közül a legismertebb, melynek nevét szinte mindenki ismeri. Ennek nagyon egyszerű oka van: téli időszakban valószínűleg jóval kevésbé minősül romantikus és kellemes programnak a földön fekve az eget kémlelni, így a decemberben aktív Geminidákat például kevesen követik figyelemmel. Bár a diffundált porfelhőnek köszönhetően a Perseida-csillaghullás heteken keresztül is eltart, a leglátványosabb éjszakák várhatóan augusztus 12-én és 13-án lesznek.

– Holdállást tekintve idén szerencsések leszünk, mert kísérő égitestünk korán lenyugszik, így az éjszaka második felében holdmentes állapotban lehet kémlelni az eget, vagyis egy „zavaró” fényforrással mindenképp kevesebb lesz. A csillaghullás pedig egyébként is ebben az időszakban figyelhető meg leginkább: nagyjából éjfél körül indul be az „űrtűzijáték” keleti-délkeleti irányban – mondta el Szalai Tamás.

A Szegedi Csillagvizsgálóban egyébként terveznek közös csillaghullásnézést, így aki ideális körülmények között, szakemberek társaságában szeretné látni ezt a különös jelenséget, jó idő esetén augusztus 14-én, szombaton este látogasson ki a csillagvizsgáló melletti UTC-pályára. A részletekért érdemes figyelemmel követni az intézmény Facebook-oldalát.