Hagyományőrző nap az Emlékparkban – Galéria

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark a koronavírus-járvány szelídülésével, az engedmények, lazítások miatt egy ideje újra látogatható és szombaton hagyományőrző nappal várta vendégeit. Az esemény ahhoz a hun régészeti kiállításhoz kapcsolódott, amely eddig példátlan összefogással, hét honi múzeum együttműködésével, azok anyagaiból jöhetett létre.

Vadszamár

– A késő római és a germán, hun korszak Kárpát-medencei fegyvereit, viseleteit vonultatjuk fel, ismertetjük meg az érdeklődőkkel – mondta Magyar Attila, az Emese park ügyvezető igazgatója, maga is autentikus ruhába öltözve. A fegyverek között láthattunk többek között, különböző dárdákat, kisebb kézi ballisztát, a Bibliából is ismert parittyát – Dávid azzal ölte meg egy kővel eltalálva Góliátot – , onagernek, vadszamárnak nevezett kőhajítógépet, vagyis annak kicsinyített mását. A furcsa elnevezést az indokolja, hogy az eredeti, a valós méretű akkorát rúgott vissza, mint egy vadszamár. Ostromokhoz ezeket még nem tudták használni, legfeljebb a vár, város kapuját törhették be velük, inkább a falakat gyengítették meg és omlasztották be különböző technikákkal.

A falak hatékony törése, gyengítése az ágyúk megjelenésével vált lehetővé.

Viseletek, látogatók

A szabadtéri interaktív kiállításon – a fegyvereket, eszközöket kipróbálhatták a kíváncsi vendégek – szarmata, germán, azon belül gepida, gót, vandál és alán tárgyak és viseletek sorakoztak. Mikor rákérdeztünk, melyik a hun, Magyar Attila azt mondta: olyan nincs, jelenlegi információik szerint az alán hasonlíthat rá a legjobban.

– A hunok viseletét nem tudjuk rekonstruálni, a sírokból nem kerültek elő olyan leletek, ami alapján ezt bátran, joggal megtehetnénk

– magyarázta.

Dudás Ferenc és felesége, Mária nyártól őszig Szegeden él, Budapestről érkezve meglátogatták őket a gyerekek, Gábor és Melinda, ezért úgy gondolták, szombatra közös programot szerveznek.

– A férjem olvasta a Délmagyarországban, hogy lesz ez a rendezvény, úgy gondoltuk, ideális családi kikapcsolódás lehet, nem is csalódtunk, már eddig is sok érdekességet láttunk – árulta el Mária. Közben párja, aki fiatalon ökölvívó volt, kipróbálta, milyen fogás esik a dárdán, azt javasolták neki a „népvándorlók”, keresse meg a dobáshoz az egyensúlyt, a legjobb súlypontot. Hamar meglett: – Úgy fogja, mintha előző életében harcos lett volna – dicsérték. – Azért elég nehéz – reagált Ferenc, akinek a balliszta használatát is elmagyarázták a szakemberek.

Lovasok

Eleink viseletében lovas bemutatót tartottak, ahol láthattuk honfoglaló őseink és a nomád népek ismert harcmodorát: látszattámadás, visszavonulás, cselvetés és a végső megsemmisítő roham, mely sokáig leküzdhetetlen volt az ellenfeleknek. Volt a programban vadászat madarakra koronggal imitálva, ügyességet próbára tevő feladatok, egykori unaloműző játékok, vetélkedések. Folyamatos taps lett a jutalom. Legjobban egy felsikoltó nő fogalmazta meg a „kritikát”: Jaj, de ügyesek!