Történjen bármi az életünkben, a Jóisten mindig fogja a kezünket

– Most az esetek 80 százalékában olyan beteghez hívnak, aki lélegeztetőgépen van. Jelenleg egy nagyon nehéz szolgálatot kell ellátni, ami egyben szép is, mert a legnehezebb pillanatban visszük az embereknek a vigaszt, hogy amikor a Jóisten magához szólítja őket, akkor valóban bűneiktől föloldozva és a betegek szentségében megerősödve tudjanak hozzá menni – mondta el lapunknak Fazakas Attila plébános, aki 2012 óta lát el kórházlelkészi szolgálatot Szegeden.

A klinikákra harmadik egyház­községként tekint, és úgy érzi, hogy azt ottani munkához a Jóisten sok erőt ad neki, a feladatait pedig örömmel látja el. – Természetesen védőruhában megyek a betegekhez, ami alatt nagyon jó idő van, ezért egy órát tudok a klinikán tölteni. Ez idő alatt 3-4 beteget látok el, akiknek a közös imádság mellett arra is lehetőségük van, hogy röviden megosszák gondolataikat, beszélgessünk. Amikor nincs járványhelyzet, akkor persze jóval több idő jut a társalgásra – részletezte.

Sosem vagyunk egyedül

A sepsiszentgyörgyi származású plébános úgy véli, hogy a hit na­­gyon sok mindenen átsegít bennünket, és szerinte most ez a járványhelyzet picit ráébresztette a világot arra, hogy a létünk nagyon sokban függ a Jóistentől.

– Nagyon sok beteg arról számol be, hogy amikor bekerül a kórházba, nem tudja, mi lesz holnap, hogy lesz-e következő nap. Éppen ezért találták ki az egyik brazil kórházban azt, hogy meleg vízzel megtöltenek két gumikesztyűt, és azokat úgy kötik össze, hogy fogják a beteg kezét. Ezt Isten kezének hívják. A tudattalan betegeknek segíti a gyógyulást, mert érzik a melegséget és azt, hogy fogják a kezüket. Az életünkben bármi is történjen, nem vagyunk egyedül, a Jóisten mindig velünk van – hangsúlyozta. Fazakas Attila hozzátette, hála Istennek vidámabb történetekkel is találkozik, vagyis amikor a hit átsegíti a fertőzötteket a betegségen, és gyógyultan találkozik velük az utcán.

Igent mondott az isteni hívásra

A móravárosi Szent Kereszt Plébánia és az algyői Szent Anna Plébánia lelkipásztorának célja, hogy jó pap és jó ember legyen.

De miért éppen ezt a hivatást választotta?

– Egy papi hivatás kialakulásában mérhetetlenül sok ok-okozati összefüggés van. Ilyen a családi háttér. Különösen édesanyám volt nagyon vallásos, és ahogy szoktam mondani, megtérítette édesapámat. Tehát vallásos környezetben nőttünk fel a testvéremmel, a szüleim pedig sokat segítettek a plébánosoknak. Emellett nemcsak a templomi liturgia alkalmával találkoztunk a lelkipásztorokkal, hanem sokszor jártak nálunk vendégségben is, baráti kapcsolat alakult ki velük. Eközben a plébánia közösségeinek is tagja voltam, hittanórára is jártam. Nyilván ez a miliő teremtette meg, hogy az isteni hívást meghalljam, és erre a meghívásra igent merjek mondani – árulta el.

Két évtizede dolgozik az egyházmegyében

Fazakas Attila 21 éves szolgál a Szeged–Csanádi Egyházmegyében. A szemináriumi tanulmányai után Mezőtúron töltötte diakónusi gyakorlatát, ezt követően segédlelkész volt Békéscsabán és Gyulán, majd Orosházán volt plébános, ekkor oldallagosan Székkutast és Szentetornyát is ellátta.

2013-ban helyezték Móravárosra, majd 2014-ben Algyőt is hozzá csatolták, ugyanakkor minden egyházközségben más és más feladatok várnak rá.

– Az áthelyezésről szóló levélben a püspök mindig megfogalmazza, hogy az adott helynek a miliője szerint mire fektessük a hangsúlyt abban a közösségben, a fiatalokra hogyan figyeljünk, milyen speciális lelki­pásztori cé­­lok vannak, amiket ott il­­lene megvalósítani. Arra törekszem, hogy ezeknek megfeleljek. Bár nekünk is vannak kisebb közösségeink, például hittanos csoportjaink és rózsafüzér-társulataink, de úgy vélem, hogy a kis létszámú csoportok egymással való versengése elvonja a figyelmet a lényegről.

Éppen emiatt egy-egy nagy közösség létrehozására törekszem Móravároson és Algyőn is, valamint arra, hogy ezeknek a közösségeknek a tagjaival minél több olyan programot csináljunk, ami szól a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt. Jó példa erre a tavalyi családi nap Algyőn, ahol minden korosztálynak megvolt a maga speciális programja, így a gyerekek, a szülők és a nagyszülők is részesei tudtak lenni – részletezte.

Amiért a miseruhát minden nap magára ölti

Fazakas Attila szerint azonban náluk szinte mindennap van program, hiszen a hétfő kivételével mindennap tart szentmisét, és úgy gondolja, hogy ennél nagyobb programra nincs szükség. De vajon mindig ugyanazzal a szándékkal ölti magára a miseruhát?

– Igen is meg nem is. Igen, mert nyilván mindig azt az áldozatot mutatom be a Jóistennek, amire engem küldött. De másrészről pedig mégsem ugyanaz a szándék, mert például mindig más elhunytért imádkozunk, vagy most, a járvány idején a sok beteg testvérünkért. Külön a paptestvérek gyógyulásáért is szoktam szentmiséket felajánlani. És nyilván minden szentmisén az egészségügyi dolgozóknak az áldozatos szolgálatáért is szoktam a Jóistenhez könyörögni – mondta el kérdésünkre.

De nem csak most imádkozik az egészségügyben dolgozókért, hiszen tavaly májusban a mentőkért is misét ajánlott fel, ekkor az egyik szegedi mentőautót is megszentelte.

Emellett pedig misézett már például a katasztrófavédelem munkatársaiért is.

Elsőként prédikált a Facebookon

Egyébként a móravárosi plébános volt az első talán az egész országban, aki a Facebookon élőben közvetítette a vasárnapi prédikációit. Tavaly óta viszont már a teljes szentmise látható élőben a közösségi oldalon, ehhez külön hang- és kameratechnikát építettek ki a szegedi templomban, ahonnan a hétköznapi liturgiákat is közvetítik.

– Jóval több embert el tudunk így elérni. Ráadásul vannak olyan személyek, akik nem tudják otthonukat elhagyni, és rendszeresen úgy tudnak a közösségi életünkbe bekapcsolódni, hogyha ezek az online közvetítések vannak. Éppen ezért most, a nyitást követően is folytatjuk az online miséket, így ők is mindennap lelki táplálékhoz juthatnak – emelte ki.

Sportol és doktorálni készül

A misézés és a kórházlelkészi szolgálat mellett persze bőven akad feladata, ugyanis mindkét egyházközség ügyeit a kezében tartja.

Nincs irodista a plébánián, így az adminisztrációs munkákat, az anyakönyvezést, a nyugtákat, az előkönyvelést és az iktatók vezetését is ő végzi, tehát a nagy közösségek tagjait jól ismeri.

– A hivatali időben való találkozás – legyen szó esküvő-, temetés- vagy épp keresztelőintézésről – egy nagyon jó alkalom arra, hogy beszélgetni tudjak a közösségünk tagjaival, és így megismerjük egymást – tette hozzá.

Nyilván a templomok körül is akadnak teendők bőven, például hogy ki vágja le füvet a templomkertben és a plébánia udvarán, vagy hogy hogyan akadályozzák meg a beázást. Sokszor tehát nem is igazán lelkipásztori tevékenységeket kell ellátnia. Ahogy ő mondta, sosem unatkozik, ez nem véletlen, hiszen mindemellett a doktori cím elnyeréséért is sokat tesz, folyamatosan tanul, hogy 2-3 éven belül a neve elé kerülhessen a dr jelzés. Időként persze szabadidőt is hagy magának, ekkor pihenni és sportolni szokott.

Teniszezik, pingpongozik, tollasozik és fut, így regenerálódik testiekben és lelkiekben.

Lapunknak beszélt arról is, hogy nagyon jól érzi magát az egyházközségeiben, ahol még sokáig szeretne maradni, hogy a kitűzött céljait megvalósítsa, tovább dolgozzon a templomok szépüléséért, és segítse a betegek gyógyulását a klinikákon.