Házasságok krízisben – más élethelyzetben is meg kell találni a közös múlt szépségeit

– Meggyőződésem és hitem: legbelül mindenki jó, és minden cselekedet végső mozgatórugója valamilyen jóra irányuló szándék. Ez a kiindulási alap, és ehhez kell visszatérnünk. Keserű tapasztalat, hogy a jóság és szeretet képessége, a szeretni adás vágya a felnevelődésünkkor rengeteg csorbát szenved. Az, hogy védekezésből páncélt öltünk, elrejtve személyiségünket, később számtalan belső és külső konfliktus forrása lehet. De erőforrásaink a helyzetek rendezéséhez igenis bennünk lapulnak – fogalmazta meg Szabóné Kő­­szegfalvi Mónika mediátor ar­­ra a kérdésre, vajon mi lehet a kulcs családi konfliktusos, elmérgesedő helyzetekben.

Mi­­ként tartsuk össze a családot krízishelyzetben? Milyen esetleg szunnyadó problémákat ka­­talizált a vírushelyzet, az összezártság? Vajon az együtt töltött idő lehetősége hol okozott öröm helyett inkább bonyodalmat? Kik azok, akik vesz­­teségek helyett lelki profittal, a családi egységet őrizve lépnek tovább? A hódmezővásárhelyi szakemberrel egyebek mellett erre kerestük a választ.

Házasságok világjárvány idején

A járvány első hullámának kez­­detén a szakemberek már sejtették, hogy a bezártság idővel még inkább polarizálja a családi nehézségeket – magyarázta Szabóné Kőszegfalvi Mó­nika. Hangsúlyozta: ahol a kapcsolat biztos alapokon áll, a felek toleránsak egymással, kölcsönös a figyelmük, munkál bennük a hajlandóság a problémamegoldásra, és ehhez készségük, megoldásaik is vannak, ott szuper magaslatokba juthatnak a több együtt töltött idő lehetőségétől. Viszont azokban a családokban, ahol mindez hiányzik, rossz irányba indulhatnak.

Reflektor alatt énünk rejtett titkai

– A krízis általában reflektor erősségű fényt vetít arra, kik vagyunk, mire vagyunk képesek. Hogyan működünk, milyen megoldásaink vannak, mit hoztunk magunkkal korábbról. Sokaknál a belső tar­­talékok a felszíntől nagyon messzire lapulnak, mert mondjuk egészen kicsi kortól nem elfogadó közegben nevelődtek, a biztos kötődés nem alakulhatott ki. Esetleg hát­­térbe szorultak saját igényeik, ér­­zéseik, és felnőttként a külső megerősítéseket keresve folyamatos elvárásoknak próbálnak megfelelni. Míg mások az önbizalomhiány és bizonyos készségek hiánya miatt erővel akarják megoldani a helyzeteket – so­rolta a mediátor a lehetséges problémákat.

Hangsúlyozta azt is: amikor boldogtalan, si­­kertelen és helykereső helyzetben ér bennünket a kiteljesedést ígérő szerelem, könnyen hisszük, hogy minden korábbi sérelmünk megoldódott. Ám ez hamis és átmeneti illúzió. A házassági problémákat gyak­­ran az egyén nehézségei ala­­pozzák meg. A szakember szerint a mai gyerekeket olyan felnőttek nevelik, akik egykor hasonló problémákkal küzdöttek a szüleik mellett. Ezért nélkülözhetetlen az egyén edukációja, a pszichológiai-­kom­­munikációs viselkedés fejlesztése.

Ránk rakódott rétegek

A stabil alapokra, azonos ér­tékrendre épülő családoknál is gyakori jelenség, hogy a szülők elfejlődnek egymástól, főként a kommunikáció hiányától, netán mert nem szánnak időt a beszélgetésekre, vagy hiányoznak a kialakult szokásaik. A szakember szerint az esetek többségében újra megtalálható az egymástól elsodródott párok egysége.

– Egyenesbe jöhetnek, ha felidézik azt a számtalan értéket és szépséget, amiért egykor a közös életet választották. Meglátják, hogy kapcsolatuk to­­vábbra is működtethető, csupán rárakódott a hétköznapokat átszínező számtalan nehézség. A mediáció segítő folyamatában a múlt pozitív tartalmát, a párokat kezdetben összekötő értéket keressük, aktivizálva az egyéni és közös erőforrásokat. A négyszemközti beszélgetéseken a klienseim gyakran megemlítik a személyes felelősségüket is, a felismeréseikkel pedig egyre magasabb nézőpontról tekintenek a kapcsolatukra – mondta.

Eszközök az eszköztelenségben

– Senki ne gondolja, hogy va­­laha is végleges nyugvó­pontra érhet egy család mű­ködtetésében, a harmónia meg­­teremtésében. A folyama­tos munka, az önreflexió, az egyén fejlődése kikerülhetetlen a családi egység fenntartásában

– hangsúlyozta Szabóné Kőszegfalvi Mónika. A szakember szerint tévedés azt remélni, hogy egyszer csak elégedetten nagyot sóhajtva leülhetünk kényelmesen. Fo­­gadjuk el, hogy várnak még ránk nehéz fejezetek is, az életünk, a kapcsolataink folyton kicsit mozognak, megbillennek. Bízzunk a bennünk rejlő képességekben, hogy segítséggel vagy anélkül, de rátalálhatunk a megoldásra.

A mediátor véleménye szerint az önfejlesztés, mentális erőnlétünk kapcsolataink „karbantartásának” feltétele. Ugyanakkor éppen kapcsola­tainkban élhetjük meg igazán az önismeretet adó kis és nagy, olykor egyszerre mellbevágó és felemelő élményeket. Ismerjük meg a saját és a társunk szeretetnyelvét, a valódi figyelem áldásos hatását. Erősítsük a tudatosságot, a lélekjelenlétet, miközben őrizzük meg az élet játékosságát.