Góg Mihályra emlékeztek Makón

Ősidők óta az ember az előtte járók mintáját követve tevékenykedett, élt, létezett. Példaképeket talált, olyan személyeket választott mintának, akikben különösen értékes, számára vonzó tulajdonságokat érzett meg. Szerencsés az a diák, aki találkozhat olyan pedagógus egyéniséggel, aki ilyen hatással van rá, akiben a tudás átadásának szépsége mellett a jellemformálás varázsát is felfedezi.

20 éve ment el, s lépett fel az égi katedrára Góg Mihály, a makói József Attila Gimnázium egykori matematika-fizika szakos tanára. PEDAGÓGUS volt – a szó minden értékét magában foglaló jelentésében.

Maradandó nyomot hagyott tanárként: olyan lelkesen és beleéléssel tudta a matematikát tanítani, hogy azokat is magával ragadott a lelkesedése, akik nem szerették vagy alig értették ezt a nem könnyű tudományt. Imádott kísérletezni fizikaórán, és ha egy-egy bemutató nem sikerült, erre mindig olyan frappáns és vicces magyarázatot adott, hogy a fizika nagy törvényei nem szenvedtek csorbát.

Osztályfőnökként mindenre volt figyelme: ha kellett, szigorúan fellépett az eltévelygőkkel szemben, támogatta a többre vágyókat, irányította tanácsaival a bizonytalanokat. Ha határozott léptekkel érkezett a hóna alá csapott spirálfüzetével, tudtuk, eljutott hozzá rendetlenségünk híre. Meg is kaptuk a korholást érte, de már tovább is lépett, nem emlegette fel hibáinkat, és mások előtt mindig kivédte az övéit.

Felejthetetlen lövészszakkörei nemcsak a fegyelemről és pontosságról, hanem az önfeledt beszélgetésekről és közösségépítésről is szóltak. Mint kiváló férj is mintául szolgált, hiszen felesége állandó kísérője volt a kirándulásoknak, része és segítője osztálya életének, mintaértékű volt közös felelősségvállalásuk. Rendkívüli apaként is minta volt előttünk! Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy gyermekei a maguk szakterületének kiemelkedő képviselői városunkban.

Tanári kvalitásai, embersége, utánozhatatlan humora, a gimnázium tanári közösségében betöltött központi helye sokakban hagyott mély nyomot.Több tanítványa választotta a pedagóguspályát, igyekszünk a nyomdokaiba lépve méltó utódai lenni.

Február 5-én 20 éve hagyott el bennünket. Gondoljunk rá egy-egy szép emlék felidézésével, és ez csaljon arcunkra egy szeretetteljes mosolyt, mely megtalálja őt az éterben!