Virágh István 68 évesen is vonul

– Nagyon régi, családi kapcsolat fűz az önkéntes tűzoltósághoz: a helyi egyesület 1951-ben alakult, édesapám a hat alapító egyike volt, és ő lett az első parancsnok – mondta a 68 éves balástyai Virágh István, aki civilben 1976-tól 2010-ig a Tisza Volánnál dolgozott, 25 évig diszpécserként, azt követően szakszervezeti vezetőként, ebből a pozícióból vonult nyugdíjba.

Édesapja nyomdokain haladva, annak 1996-os halálát követően ő lett a parancsnok, majd 2005-től az egyesület elnöke, egyébként 1982 óta tag. Jelenleg 38-an vannak, közülük 24-en vonulhatnak – vagyis rendelkeznek ilyen vizsgával –, köztük a 68 éves Virágh István.

Vonulások

– Az eltelt 38 esztendő alatt sok tűz- és egyéb esethez vonultunk, nemcsak Balástyán, a környező településeken, valamint a megyében is bárhová riaszthattak bennünket, mentünk – emlékezett a mozgalmas és küzdelmes hétköznapokra. Részt vettek az ásotthalmi erdő- és a szegedi börtöntűz oltásában, de községükben is előfordultak komolyabb beavatkozások, égett raktár, ház, avar, bála és nádas, a vissza-visszatérő viharkárok elhárításában is közreműködtek, legutóbb Szegeden is.

A belvíz is adott nekik feladatot, ehhez több szivattyúval rendelkeznek, a legnagyobb teljesítménye már nagyon komoly, 1600 liter percenként.

– A közösségért mindig tenni akartam, és tettem, ezért mindig úgy álltam a feladatokhoz, a problémákhoz, hogy miként lehet megcsinálni, megoldani. Kerültem azt a gondolkodásmódot, hogy miért nem lehet, ilyen okokat bárki könnyedén sorol. Szívesen segítek programok lebonyolításában is – közölte a 2016-ban díszpolgári címet kapott Pista bácsi. Szervez bálokat, bemutatókat, például óvodásoknak, iskolásoknak, tűzoltótáborosokkal versenyekre is járt.

Madárodú és szekér

Országos kezdeményezés is fűződik a nevéhez. Korábban volt olyan akció, hogy a polgárőr-egyesületek ültessenek egy fát, amit Virágh István továbbfejlesztett. Azt javasolta, helyezzenek ki mindenütt annyi madárodút, amennyit csak tudnak, szülőfalujában ennek megvalósításában helyi vállalkozók, vállalkozások segítettek. – Népszerű lett az ötlet, Balástyán több mint százat helyeztek ki a lakosok, melyek még mindig kint vannak, „működnek”, a szárnyasok szeretik, szaporodnak. Országosan, úgy tudom, 200 ezernél is több van – közölte.

Korábban Balástyának volt lóvontatású tűzoltókocsija, szekere, de teljesen tönkrement. Pista bácsi az internetet böngészve rátalált egy hasonlóra, 1886-os készítésű fagerendelyesre, faalvázasra Ordacsehiben, igaz, darabokban volt. Ujvári László polgármester és az önkormányzat támogatásával 100 ezer forintért megvásárolták, hazaszállították és nyolc helyi vállalkozóval pár hónap alatt összerakták, újjávarázsolták. – Mikor elkészült, 900 ezerért meg akarták venni, nem adtuk, nem azért újítottuk fel.

A gyerekek nagyon élvezték, amikor kipróbálhatták. Azt tervezzük, a létesülő falumúzeum előtt állítjuk majd fel – mondta Virágh István.

Imádkozó néni

– Nem emlékszem, mikor történt, égett az egyik tanya udvara, látszott, hogy valaki próbálta oltani, sikertelenül. Benyitottam az épületbe, ott ült egy néni lehajtott fejjel, és imádkozott. A zajra felnézett, azt a pillantást nem lehet elfelejteni… Ilyen pillanatokért csináljuk. Mondtam neki, nyugodtan folytassa, megjöttünk.

Pár percen múlott, hogy a tűz nem terjedt át a házra, hogy nem lett tragédia a vége – emlékezett Pista bácsi.