Úszóházak sorakoztak a parton – Még az 1990-es években is fürödhettek így a szegediek

Címkék#Délmagyar110 #anno #Délmagyar Archív #anno110 #Szeged

Idén az egyetlen tiszai szabadstrand sem tudott kinyitni Szegeden, az újszegedi Partfürdőn. Nem is olyan régen azonban a szegedi oldalon is lehetett még fürdeni az úszóházakhoz rögzített úszó- vagy fürdőkosarakban – lapunk már az 1920-as években említi a parti fürdőket. A 90-es években szűnt meg ez a lehetőség, ma sem lenne akadálya.

Farkas Judit

Fotó: FORTEPAN/ Magyar Pál

Amikor júniusban felidéztük 110 éves a Délmagyarország sorozatunkban, hogyan fürdőztek egykor Szegeden a Tiszán, még nem tudtuk, hogy idén a folyóban nem fogunk tudni legálisan megmártózni. A vízállás és a vízminőség miatt az egyetlen szabadstrand sem tudott kinyitni a Partfürdőn, ahol már az 1920-as években is nagy élet volt. Megírtuk azt is: a mai strandolók fiatalabbja lehet, hogy még nem látott hasonlót, de egykor az úszóházakon is lehetett fürdeni a Tiszában. A Délmagyarország lapszámaiból tudjuk, hogy az 1920-as évektől nemcsak az újszegedi, hanem a szegedi parton is egyre több „exkluzív” fürdő, úszóház létesült.

Cipő női lábbal

Lapunkban gyakran előkerült nyaranta a fürdő- vagy úszókosár nevű alkalmatosság. A vízbe leengedett szabadtéri medencén a Tisza átfolyt, de az uszadék vagy a meder állapota nem veszélyeztette a fürdőzőket. Meglepetés viszont érhette őket – erről számoltunk be 1930-ban. Július elején megdöbbentő leletre akadtak a Regdon-uszoda fürdőzői a kosárban. „Az egyik fürdőző vidám lubickolás közben egy női cipőt pillantott meg a farácsok közé beékelődve. Megfogta a cipőt, de (...) amint kihúzta a rácsok közül, egy lábszár is a kezében maradt.” Végigkutatták a vizet, de nem került elő a holttest többi része – egészen októberig. Akkor, megírtuk, a női uszoda padlózata alatt megtalálták a felső törzset – a rácsok között akadhatott fenn a tetem.

Nem mindig kerültek ki

Rémtörténetet szerencsére nem találtunk többet, inkább a nyári örömök kapcsán olvashattunk az úszókosarakról. 1961-ben abba nyerhettünk bepillantást, hogy mielőtt az engedélyeket kiadják, alaposan megvizsgálják a Béke és Szabadság úszóházak fürdőkosarait. 1962. májusában jelent meg lapunkban: Szegedre ért a régi Szabadságot váltó új, 80 méter hosszú úszóház, úszókosárral, 100 négyszemélyes kabinnal. A Szőke Tiszán is volt miben fürdeni, ahogy ezt az 1950-60-as években készült fotók is bizonyítják. Az üdülőházhoz kapcsolódik egy 10x5 méteres úszókosár, írtuk 1977-ben: a Szabadság, a Béke és a Tisza úszóházon is hasonlók az adottságok. 1985 májusában viszont a folyó szennyezettsége miatt a kosarak nem kerültek ki, napozókkal, zuhanyzókkal voltak kénytelenek beérni a szegediek.

Monokini, pancsi diszkó

Közelmúlt az úszókosaras strandolás, hogy még az 1990-es években is mártózhattunk a Tisza szegedi oldalán. A Szabadság úszóházra és a Szőke Tiszára is ellátogattunk 1994 nyarán, ahol monokiniző hölgyek napoztak az úszókosár körül. Megtudtuk: nem a strandoltatás, inkább a vendéglátás a jövedelmező, jelképes belépőt szedtek. Egy ideig „pancsi diszkót” is tartottak a kosár körül, de a víz nagyon vitte a hangot. A legendás régi úszóművekből mára csak a Szabadság maradt, a fürdőkosár meg kikopott a fürdési lehetőségek közül. Pedig ennek a megoldásnak nem lenne akadálya, a lényeg, hogy engedéllyel rendelkező úszóműre telepítsék a kosarat.