Frissesség és radikalitás jellemezte a Thealter fesztivál előadásait

Harmincadik alkalommal rendezte meg a szegedi Thealter fesztivált a MASZK Egyesület augusztus 14. és 22. között. A nemzetközi, kortárs, alternatív színházi seregszemle keretében kilenc nap alatt, kilenc helyszínen, 35 csapat illetve alkotó, összesen 29 produkciót kínált a független és innovatív színházi szcéna rajongóinak.

Reflektorfényben a valódi lényeg

Balog József, a fesztivál vezetője és főszervezője elmondta, évtizedenként más-más célok kerültek a Thealter fókuszába.

– Az első évtized a teljes belevetettség és extázis időszaka volt. 2000-2010 között kiszélesítettük a fesztivált: zsűrizték az előadásokat, melyek a színházi versenyen a független szcénát képviselték. A jelenlegi évtizedre pedig Martinkovics Katalin, a fesztivál egyik főszervezője, a MASZK Egyesület alelnöke behozta a középiskolás korosztályt is fellépőként, valamint kitalálta, hogy koncentráljunk a határon túli egyetemekre és akadémiákra is – fejtette ki, majd hozzátette: a járványhelyzet miatt sokáig kétséges volt az idei fesztivál létrejötte. A kései szervezési lehetőség okán bizonyos programpontokról le kellett mondaniuk, ám ezáltal a seregszemle valódi lényege került a középpontba.

– Elmaradt a jubileumi ünnepségünk, nem volt workshop, zsűri, díjkiosztó, de jelen helyzetben nem sajnálom, mert így valóban a produkciók kerülhettek a fókuszba. Főleg annak fényében, hogy a fellépő társulatok zömének március óta a Thealter keretében volt az első előadása – nyilatkozta.

Aktualitás

Az idei fesztivál során a fiatal alkotók kapták a főszerepet, témák tekintetében pedig a seregszemle szokásaihoz híven olyan aktuális, egyéni és társadalmi kérdések, amelyek a mainstream színházakban ritkán kapnak helyet.

– Azt mutatták be a színpadon, ami ma történik. Például a Dollár Papa Gyermekei elhozták a Tágra zárt szemek és a Lady Chatterley szeretője című produkcióikat, mely művek jóllehet nem századunkhoz köthetők, mégis egészen radikálisan nyúltak az azokban ábrázolt magánügyekhez. A közügyek tekintetében, mint a hajléktalanság, a kitaszítottság, a függések és terápiák, a szülés vagy a menopauza, ugyanez a frissesség és korszerűség jellemezte az előadásokat. E színházak más módon és nyelven beszélnek, keresik az igazságot, ugyanakkor az egyensúlyt is, és fel is lázadnak – részletezte Balog József.

Hangsúlyozta: nézetei szerint a mainstream és az alternatív színházak viszonya korántsem hierarchikus.

– A múzeum, a konzerv és a szórakoztatás is teljesen rendben van. E két színházi világot sosem szembeállításként tételezem, hanem párhuzamosan. Ezt a párhuzamosságot szeretem, valamint azt, hogy ma sokkal több átjárás van a két irányzat között, mint a fesztivál kezdetén, melynek egyik legfőbb célja, hogy ennek az átjárásnak inkubátora, prezentáló helye lehessen – fejtette ki.

Komment-világ

Jó példa volt a korproblémák feldolgozására a fesztivál egyik záróelőadása, a Tünet Együttes Trolletetés című tragikomikus szidalomjátéka, mely az internetes kommentek sokszor fájdalmas, lélekbe gázoló világában kalauzolta közönségét. A szereplők változatosabbnál változatosabb sértésekkel szidalmazták egymást, melyek szellemessége kacagásra késztette a nézőket, akik serényen dobálták a kör közepén játszók számára saját, színes papírra vésett megjegyzéseiket. Mígnem az egyik szereplő könnyekre fakadt, majd csend lett. Csak a kínos, ki nem mondott kérdés lógott a levegőben: ki etetett kit?