Van, akinek hobbi, másnak a nyelvtanulásban is segített

2020.07.18. 15:39

Rádiósok Maros-parti randevúja

A rádióamatőrök mozgalma ár leáldozóban van, a makói egyesületnek is főképp idősek a tagjai. Ám amikor most, a hét végén országos találkozót rendeztek a Maros-parton, mégis összesereglettek több mint százan – külföldiek csak a járványveszély újbóli erősödése miatt nem vállalták a részvételt.

Szabó Imre

Fotó: Szabó Imre

– A makói klub 1958-ban alakult, hogy összefogja a rádiótechnika iránt érdeklődőket. Főként rövidhullámú rádiózással foglalkoznak a tagjaink, közülük soknak egyéni hívójele is van, sőt versenyeket nyernek – mondja az elnök, Fodor Antal. Ez a szenvedély egyébként igen költséges: egy-egy komoly berendezés ára meghaladja a fél-egymillió forintot. – Az éter mindenki számára nyitott. Igyekszünk minél távolabbi, minél nehezebben elérhető rádiós társakkal felvenni a kapcsolatot, akikkel erről igazolólapot váltunk – mondja Fodor, aki 8 éves korában, egy rokona révén kezdett érdeklődni ez iránt. Hozzáteszi: ez szép, de nehéz hobbi. A mai fiatalokat az internet és a skype korában már nehéz bevonni.

A személyes találkozás varázsa

A makói, sorrendben 28. találkozóra szerte az országból több mint százan jöttek el – külföldiek csak a járványveszély erősödése miatt nem vállalták a részvételt. Ezeknek a találkozóknak pont az a lényege, hogy személyesen is találkozhassanak azok, akik egyébként csak rádióhullámok útján beszélgetnek. Emellett szakmai programokon vesznek részt és zsibvásárt rendeznek, illetve megmutatják egymásnak többnyire saját építésű készülékeiket. – Vannak hasonló találkozók szerte Európában. Egyszer Svájcban így találkoztam személyesen egy angliai rádióamatőrrel, akivel amúgy szinte minden nap társalogtam az éteren át – meséli Fodor.

A nyelvtanulásban is segít

- 1993 óta rádiózok – árulja el Németh Ervin, akit a makóiak több kötetes íróként és nyelvtanárként is ismernek. Ő nem hozta ki a készülékeit, csak nézelődött, beszélgetett. – Nekem ez a szenvedély a nyelvgyakorlásban segített nagyon sokat. Új-zélandi, brit és amerikai emberekkel beszélgethettem közvetlenül – mondja, de hozzáteszi: ehhez műszaki tudásra is szükség van. Másokat az építés érdekel, esetleg a versenyzés, de olyan rádióssal is találkoztunk, aki a régi készülékek gyűjtője. – Amit elhoztam megmutatni, az egy 1950-es német gyártmányú Minerva rádió, illetve egy 1935-ös jugoszláv darab – mondja Pőcze János. Büszkén jegyzi meg: mindkettő kifogástalan állapotú, működnek, veszik az adást.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában