Akadémiai díjas lett a nyelvész

– Mindig szerettem a nyelvtant, Celldömölkön jártam általános iskolába és gimnáziumba. Igazából matematikus akartam lenni sokáig, az ELTE matematika sza­­kára készültem, versenyeken is részt vettem, ám harmadi­kosként összekülönböztem a matematikatanárommal, és ezt azzal bosszultam meg, hogy a Szegedi Tudományegyetem magyar–orosz szakára jelentkeztem – mesélte a furcsa szakválasztást Németh T. Enikő, aki nemrégiben az MTA Akadémiai Díjában részesült.

Elbűvölte a nyelvészet

Elmesélte, az egyetem első évé­ben elbűvölte őt a bevezetés a nyelvtudományba kurzus Ká­roly Sándor vezetésével, megtetszett neki a nyelvről való gondolkodás, így másodévben felvette az általános nyelvészet szakot.

Itt kezdődött a nyelvészet iránti komolyabb érdeklődése: az egyetem befejezése után ha­marabb lett a nyelvtudomány kandidátusa, mint kisdoktor. A diploma megszerzése óta a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Általános Nyelvészeti Tanszékén dolgozik, jelenleg tanszékvezető egyetemi tanár és a Nyelvtudományi Doktori Iskola vezetője.

Úgy fogalmazott, most már azt mondhatja, jó választás volt a nyelvészet. Rájött, hogy a nyelvészetben nagyon sok olyan ág van, amelyhez szükség van a logikus gondolkodásra. Másrészt a nyelvészet szakon ismerte meg férjét, aki szintén nyelvész.

Ki nem mondott szavak

Munkája kapcsán elmondta, az emberi nyelvek szerkezetével, használatával, leírási módjaival foglalkozik, különösen az ér­­dekli, hogyan lehet a nyelveket információközlésre, kommunikációra, manipulációra hasz­­nálni. A Magyar Tudományos Akadémia díját empirikus megfigyeléseiért, valamint mind a magyar nyelvleírás, mind a pragmatikaelmélet számára fontos eredményei elismeréseként nyerte el. Kifejtette, a kommunikációban vannak olyan helyzetek, amikor a beszélők bizonyos információkat nem mondanak ki, beszélgetőtársuk mégis ki tudja következtetni, meg tudja érteni ezeket.

– Az iszik ige, amely az ivás eseményét jelenti, két szereplőt – úgynevezett argumentumot – igényel, valaki valamit iszik, ám ezeket a magyar nyelvben nem kötelező kitenni, szemben az angollal. Amikor azt mondom, hogy „Jóska iszik”, az ige jelentése révén annyit tudunk, hogy Jóska folyadékot iszik, hogy milyet, azt nem tudjuk, de nem feltétezzük, hogy sósavat iszik, viszont az is lehet, hogy gyümölcslét vagy akár alkoholt fogyaszt. A „baba iszik” mondatban viszont nem jöhet szóba az „alkoholt fogyaszt” jelentés. Azt kutattam, milyen feltételek mellett hagyhatók el ezek a szereplők a magyarban – magyarázta.

Nemzetközi érdeklődés

Az argumentumok elhagyha­tó­ságával foglalkozott a 2019-ben Angliában megjelent könyvében, ezt emelték ki méltatá­sá­­ban. A téma nemzetközi ér­­dek­­lődésre is számot tartott, eredményei előre tudják vinni a nyelvtan és a pragmatika in­terakciójának kutatását. Úgy fogalmazott, hogy a mindennapi nyelvhasználatban is alkalmazzuk azt, hogy ha valami egyértelmű a kontextusban, akkor azt nem mondjuk ki.