1931-ben kezdődött a szegedi Szabadtéri

Juhász Gyuláé az ötlet

Juhász Gyula vetette fel először a Délmagyarország 1926. augusztus 13-i vezércikkében: „Szegednek a magyar Salzburg hivatását lehetne és kellene betöltenie, és ez csak hasznára volna a Tisza-parti metropolis jó hírének és forgalmának egyaránt.” 1927. május 11-én Hont Ferenc fiatal színházi szakember nyilatkozta a Délmagyarországnak, aki a salzburgi szabadtéri előadásokat is irányító Max Reinhardt mellett szerzett színházi tapasztalatokat, hogy Szegeden is szabadtéri előadásokat kellene szervezni nyaranta, európai mintára. Klebelsberg Kunó 1929-ben javasolt vallási témájú szabadtéri játékokat a fővárosban

A Margit-szigeten, Szegeden a Templom téren.

1930 novemberében, amikor a fogadalmi templomot felszentelték, megvolt a „főpróba” is: kiderült, hogy a térnek remek az akusztikája. Hevesi Sándor először nem tartotta alkalmas helyszínnek, majd mégis megrendezte ott a Magyar Passiót. 450 szereplőről, különleges világítástechnikáról, olyan technikai felkészültségről nyilatkozott lapunknak egy nappal a premier előtt, ami példátlan a szabadtéri előadások történetében.

Harmadszor is eljátszották

A nagy érdeklődésre és a hatalmas sikerre való tekintettel a passiót a június 13-i és a 14-i délutáni előadás után 14-én este harmadszor is el kellett játszani. A következő évben Az ember tragédiáját vitték volna színre, de az illetékesek nem tudtak megegyezni, alkalmas-e a szabadtéri bemutatásra a darab. Felkérték a rendezésre Max Reinhardtot is, aki szerződései miatt nem tudta vállalni a feladatot. „Ismerem jól Az ember tragédiáját (…). Szabadtéri előadásra (…) kiválóan alkalmas. (…) Azt üzenem Szegednek: minden körülmények között csinálja meg a dolgot. Ha Szeged ezt jól megcsinálja – akkor világhírűvé válik” – nyilatkozta Reinhardt a Délmagyarország 1931. augusztus 15-ei számában. „Szeged nevét ismerni fogja az egész világ” – olvastuk. Magyar származású tanítványa, Nagy Elemér elkészítette a darab szabadtéri szcenárióját, és azt felajánlotta a városnak lapunkon keresztül – mert a szervezésben az első években a Délmagyarország és a Szegedi Friss Újság vett részt, később a város vette át.

Az ember tragédiája a Templom téren

1933. július 16-án viszont már lázasan készülődtek Az ember tragédiájára, a darabot Hont Ferenc rendezte. Megírtuk: 400 szereplője lesz az előadásnak, augusztus 26-án tartják a bemutatót.” Idén már több helyen rendeztek szabadtéri előadásokat, de olyan arányú és olyan jelentőségű művészi eseményt sehol (…), mint amilyen Az ember tragédiája jubileumi előadása lesz (…). „A rendezőbizottságban elfogadta a felajánlott helyet a nagy nevű Firmin Gremier, neves hazai és külföldi vendégeket vártak.” Szeged fellépett az ország „érdeklődésének Szabad színpadára” – írta a premier másnapján a Délmagyarország. Olyan idő volt a bemutatón, derült ki Vér György írásából, amit minden rendező kívánna ma is: meleg, csillagos este. „Tőkés Anna csengő szavú, ezerszínű Évája, Lehotay Árpád dekoratív, hatalmas, nagy lendületű Ádámja, Táray Ferenc vörös izzásu, ördögi Luciferje” nagy sikert aratott, 27-én este megismételték az előadást.