A Délmagyarország a mai vidéki napilapok között a legnagyobb múltú, és országos napilap is csak kettő van, amely régebb óta jelenik meg. Lapunk első számát 1910. május 22-én vehették kézbe az olvasók: erős tartalommal indított. Története során többször betiltották, cenzúrázták, a politika eszközévé vált – ám mindig visszatalált olvasóihoz.
„– Halló, itt Mikszáth Kálmán! – Itt a szegedi Délmagyarország munkatársa, aki rövid audienciát és néhány sornyi véleményt kér Nagyságodtól” – számol be a telefonbeszélgetésről Vécsey Miklós írása, amelyben Mikszáth Kálmán élete utolsó interjúját adta, budapesti dolgozószobájában. Címlapon hoztuk a cikket, fölötte politikai elemzéssel indított az első Délmagyarország: Návay Lajos „valóságos belső titkos tanácsos” Alkotás előtt című írásával. Mikszáth 1878-tól 1881-ig volt a Szegedi Napló munkatársa. „Szeged iránt továbbra is a legmelegebb érdeklődéssel viseltetem, felszívó, koncentráló erejében bízom, és miután a budapest-konstantinápolyi ekszpressz mentén az egyetlen nagy város, predesztinálva van arra, hogy kulturális, kereskedelmi és ipari szempontból is naggyá legyen. A Délmagyarország-nak, amely ezeknek a törekvéseknek buzgó harcosa lesz — sok szerencsét.” – idéztük a neves író szavait. 1910. május 22-én jelent meg a Délmagyarország első száma, Mikszáth május 28-án elhunyt.
64 oldalon indultunk
Arad és Nagyvárad mellett Szeged ekkor a vidéki sajtó fellegvárának számított, nem volt könnyű egy új lapnak olvasótábort szerezni. Az első számban, amiben a szerkesztőséget és a nyomdát is részletes riportban mutattuk be, azt írtuk magunkról: „A magyar sajtó megszületése óta – a fővároson kivül – sehol lap olyan nagy apparátussal nem indult meg, mint a Délmagyarország.” A 64 oldalból több mint tízet hirdetések töltöttek meg, a többi mind változatos tartalom, helyi és belföldi-külföldi hírekkel, elemzésekkel, színvonalas irodalommal – Juhász Gyula Tisza című versét is az első lapszámban közöltük. Írtunk a harmadik egyetemről is, a szegedi paprika védelméről, a meg nem valósult gyárakról, a Szegedre készülő Széchenyi- és Deák-szoborról. Folytatásos krimi mellett helyet kaptak az élet adta bűnügyek – nagykikindai vasútpanama, el nem ítélt gyilkosok pere, vadházasságért letartóztatott asszony.
A Délmagyarország egykori nyomdája az 1948 után a Kárász utcai Várnay- házban. Fotó: FOTÓ: SOMOGYI-KÖNYVTÁR HELYISMERETI GYŰJTEMÉNY
Színikritikák, színes hírek, érdekességek, sajátos riport a házasságszédelgésről – és sok-sok ajánlás nagy nevektől. Beharangoztuk a repülőnapot is „francia aviatikusokkal”, amit ajándékba készült adni olvasóinak az új napilap.
Juhász Gyula és Móra Ferenc
A Délmagyarországra alapítói kezdettől modern polgári liberális napilapként tekintettek. A lap az 1918-20-as kavargó időszakban, a menekültekkel teli városban baloldalibb és radikálisabb lett, vezető újságírói voltak Juhász Gyula és Móra Ferenc. A zavaros időszak miatt Bécsbe távozott tulajdonos, Pásztor József az ellenforradalom következtében jobbnak látta nem kiadni a Délmagyarországot. Helyén Szeged címmel kezdetben centrista lap jelent meg, majd szegedi részvénytársaság vette meg. Pásztor hazatért, 1923-től az újság is visszatért a polgári radikális hagyományokhoz. Vezércikkírója Móra Ferenc és Juhász Gyula volt, szerkesztője Frank József, újságírói Magyar László, Vér György, Lengyel Vilma, Sz. Szigethy Vilmos, Tonelli Sándor – ezt a korszakot nevezte Péter László irodalomtörténész a lap fénykorának. Az újság 1925-től ismét Délmagyarország címmel jelent meg, 1938-ig Szeged ellenzéki lapja volt. Több, máig is élő kezdeményezést, mint a szabadtéri játékokat, az ipari vásárt ekkor karolta fel.
Elhurcolták a munkatársakat
1927–32 között kiállt az egyetemi numerus clausus eltörlése mellett. 1938-tól az első zsidótörvény miatt Pásztor József többé nem lehetett laptulajdonos. A lapfejen 1938-tól a „keresztény politikai napilap” jelzés állt, bár irányvonala jórészt polgári liberális maradt. A német megszállás után, 1944. április 16-án a lapot betiltották, Berey Géza főszerkesztőt, a szerkesztőség és kiadó számos munkatársát elhurcolták. Berey hazatért Dachauból, Vér György munkaszolgálatosként halt meg a Don mellett, Dettre János öngyilkos lett a topolyai internálótáborban. A Délmagyarországot 1944. november 19-én indították újra koalíciós lapként, amely „a demokratikus, népi Magyarországért küzd”. 1945 nyarán a kommunista párt megszerezte a kiadás jogát. Az újság évtizedekre politikájuk eszközévé vált.
A Délmagyarország kiadója 1939 tavaszán a szegedi Aradi (ma Victor Hugo) utcában. A kiadó jegyirodájában a március 26-i SZAK–Salgótarján NB II-es focimeccsre árulnak jegyeket. Fotó: FOTÓ: LIEBMANN BÉLA/MÓRA FERENC MÚZEUM
Hosszú idő a száztíz év: a társadalmi változások során többször betiltották, cenzúrázták, megingatták, propagandára használták a lapot. A Délmagyarországnak éppen ezért már hagyományai közé tartozik, hogy mindig visszatalál a helyi közösséghez: olvasóihoz.
SZÜLETÉSNAPI LAPSZÁM
Az elmúlt hónapokban rendszeresen szemléztünk az elmúlt 110 év lapszámaiból. Ezt a holnapi, 32 oldalon megjelenő, ünnepi lapszámunkban is folytatjuk. Olvashatnak majd a vásárhelyi majolikagyártás történetéről, az utolsó szegedi bőrdudásról, és a népszerű orvos, Boros József repülőbalesetéről is. Találhatnak a szombati Délmagyarországban egy riportot a megyei szélmalmokról, illetve egy összeállítást a Szegeden rendezett kajak-kenu világversenyekről is.
AZ ÉV ARANYEMBÖRE 2020
Az elmúlt hónapokban több tucat olyan személyt mutattunk be, akik szenvedélyesen, időt, energiát nem kímélve, önzetlenül dolgoznak valamiért, valakikért. A közösségért, amelyben élnek. Rászorulókon segítenek, hagyományt őriznek, értéket mentenek. A bemutatott nők és férfi ak közül szerkesztőségünk tagjai titkos szavazással választották ki a 2020-as év Aranyembörét. A voksolás végeredményét a holnapi, 32 oldalon megjelenő, ünnepi lapszámunkból tudhatják meg.
