Ármella nővér szolgálata

Majoros Mária Ármella nővér 1929. április 2-án született Hódmezővásárhelyen.

– A domonkos nővérek iskolájába jártam. Mire érettségire került a sor, addigra államosították az intézményünket. Dönteni kellett, hová megyek továbbtanulni. Akkorra már érlelődött bennem, hogy a jövőbeni hivatásom a misszió. Jelentkeztem a rendbe, bár nem ajánlották az elöljárók, mert benne volt a levegőben, hogy a szerzetesrendeket feloszlatják. Olyan hírek is keringtek, hogy a nővéreket Szibériába deportálják. Ez sem tartott vissza. 1949-50-ben fél évet jelöltségben, másik fél évet pedig noviciátusban, fehér ruhás újoncidőben töltöttem.

hitoktatás titokban

Ármella nővér elhatározta, akármi történik, kitart. A titkos fogadalomtételre azonban a politikai helyzet miatt 1978-ig várni kellett.

– A rendet feloszlatták. Hazakerültem, négy iskolában voltam hitoktató. Közben a szüleimet kuláknak nyilvánították. Elvették mindenünket. Az maradt, amit egy óra alatt fel lehetett pakolni egy kocsira. Családfenntartóvá váltam. Az iskolai hitoktatást is megszüntették, én pedig ahová csak lehetett, beadtam az önéletrajzomat, hogy munkát találjak. Dolgoztam az állami gazdaságban, a konzervgyárban, majd a társadalombiztosításnál. Később Szentesre, majd Szegedre helyeztek át. Közben a hittanos szülők arra kértek, hogy foglalkozzak továbbra is a gyerekeikkel. Úgyhogy illegálisan oktattam az iskolásokat a hitre – emlékezett vissza Ármella nővér. Ez természetesen nem maradt sokáig titokban. Úgy sem, hogy hol az egyik, hol a másik gyerek szüleinél gyűltek össze.

zaklatták a hatóságok

– 1955-ben házkutatást is tartottak nálunk. Nem tudtam, hogy igazából mit keresnek. Valamit, ami miatt börtönbe lehet csukni. Végül a Tízparancsolatot találták meg, illetve a Szentek életét kézzel írva… Később sem hagytak békén. Figyeltek, követtek. A házunk előtt a dzsipek mindig lassítottak. Sok éjszakán át virrasztottam, hogy vajon mikor visznek el… Nagyon nehéz időszak volt. Később felnőttekből álló kisközösségekkel is foglalkoztam.

Nem bánta meg, hogy a rendet választotta

A rendszerváltozás után a szerzetesrend Szombathelyen indult újra, ő is odament, majd Budakeszire helyezték át. Ezt követően a kárpátaljai püspök kért segítséget a nővérektől. Ármella nővér és társai Beregszászon és Ungváron vezettek kollégiumot. A romatelepek hitbéli gondozását is rájuk bízták. Ármella nővér 2005-ben jött ismét haza Hódmezővásárhelyre, hogy a városban újraalapított domonkos rendházat vezesse, amely a Mária Valéria Keresztény Óvoda fenntartását is átvette. A szülők azóta többször is kérték a nővérközösséget, hogy tartsanak fenn egy általános iskolát is, hogy az óvodában elkezdődött keresztény nevelés folytatódhasson a gyermekeik életében.

– Nem volt könnyű életem, de soha, egyetlen pillanatra sem bántam meg, hogy a rendet választottam. Ha újrakezdeném, ma is így tennék – mondta Ármella nővér, aki a mai napig is aktív hitoktató.

– Érzem ugyan az évek múlá­sát, de amíg a Jóisten akarja, addig tovább folytatom ezt a szolgálatot! – mondta.