Bögrényi kincs lapult Juhász Gyula küszöbe alatt

Történetünk 1926-ban játszódik, abban az évben, amikor a Délmagyarországból egyszerre eltűntek az Ipar utcai, a Szív utcai s a Szekfű utcai apróhirdetések. A régi Palánknak ezekkel az apró házas utcáival együtt lebontották Juhász Gyula Ipar utcai szülőházát is. Helyén ma a sebészeti klinika épületének egyik sarka van.

Búcsú a Palánktól

A Délmagyarországban az akkor még 26 éves Magyar László újságíró búcsúztatta a Palánkot. Ellátogatott az Ipar utca 13. alá is, ahol Juhász Gyula édesanyjával lakott a hátsó udvari kislakásban. Juhász néni felidézte azt az időt is, amikor kislánykorában Petőfi Zoltán kosztosdiák – Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia – anyai nagyapjánál, Kálló Antalnál lakott abban a házban.

„Az utolsó szegedi gombkötő lánya és unokája kénytelen-kelletlen elhagyják a régi házat, a régi, meghitt, emlékeket őrző szobákat, az öreg barackfát és a muskátlis virág­ágyat – írta Magyar László a lapban. – De még nem tudják, hogy hol, merre találnak új otthont. Bíztak abban, hogy a város polgármestere számukra is juttat majd lakást az új városi bérházban.

– Kétszobás kellene – mondja Juhász Gyula édesanyja –, mert Gyuluskám csak egyedül tud aludni.”

Bögre a kapu alatt

Ugyancsak Magyar számolt be arról, hogy Juhász Gyula a bontás idején gyakran visszajárt a régi házhoz. Egy alkalommal, akár a mesékben, nagyapja hajdani inasa állott elé, és így szólt:

– Juhász úr, kérem, nem tudom, emlékszik-e még rám. Én voltam az öreg Kálló Antal inasa, itt voltam akkor is, amikor ez a ház épült. Tessék majd vigyázni, a kapu alá egy bögrét rejtett el a mester, pénzeket és írást is rakott bele. Elő kell annak most kerülni.

Meglódult a költő képzelete: talán aranypénzek lehettek a bögrében, titkos régi tudás az írásban. Azontúl még gyakrabban járt ki a bontáshoz, megismerkedett a munkásokkal, s várta, hogy elérjenek a kapuig. És valóban, a bögrét megtalálták, bár Juhász Gyula épp nem lehetett ott a nagy percben. Megüzenték neki az örömhírt. Ettől annyira izgatott lett, hogy egyedül nem is mert a Palánkra menni, társat vett maga mellé.

A három rézkrajcár

A zománcos cserépbögréből 3 rézkrajcár került elő, mindegyik másik évből: 1849-ből, 1859-ből és 1861-ből. Az írás pedig szinte teljesen elenyészett, a nagy árvíz ellepte, csak néhány hamuszínű foszlány maradt belőle. De a költő így is boldogan fogadta a leletet.

A meséket azonban akkor már csákányok írták a Palánkon. Amint vitte volna a hagyatékot, a bontásvezető elvette Juhász Gyulától az edényt, és így szólt: – Ez kérem a városé, a hatóság rendelkezik vele.

Másnap a Délmagyarország hírben számolt be róla, hogy Somogyi Szilveszter polgármester intézkedésére Juhász Gyula visszakapta becses krajcárjait.