Vass Kálmán a lovak mórahalmi örök szerelmese

– A ló függőséget okoz. Én hétszentség, hogy lófüggő vagyok. Amióta az eszemet tudom, imádom a lovakat. Kisgyerek voltam, írni-olvasni alig tudtam, de rajzolni állandóan lovat rajzoltam – idézte fel az állat szeretetének kezdetét a mórahalmi Vass Kálmán.

Gyerekként is megülte

A szikár, egyenes tartású és a korát meghazudtolóan határozott, erős kézfogású 81 éves egykori kocsis azt mondta, az összes őse, apai-anyai ágon lo­­vakkal dolgozott, parasztok voltak, földművesek, így nem csoda, hogy ő is az állat rajongójává vált. – Volt olyan szilaj lovunk, amivel csak az anyám tudott bánni, senki más. Gyerekkoromban én legeltettem a teheneket, a lovat is vezetni kellett, de aztán csak felültem a hátára, úgy kényelmesebb volt. A fuvaroskodás úgy kezdődött, hogy 1956-ban, ahol most a rendezvényház van, oda hordtuk a homokot, töltöttük fel a területet. 17-18 éves koromban már Szegedre jártam – mesélte.

Az első komoly út

Az első komolyabb útja igen em­­lékezetes volt. – Akkoriban az almát nem lehetett kivinni a me­­­­gyéből. Szegeden öt forint volt kilója, Pécsett meg 15. A szegedi fuvarosok közül senki nem vállalta, én 20 éves fiatalként nekivágtam. Hatalmas út volt. Szerda este nyolckor indultunk, péntek éjfélre értünk a pécsi piacra. Nem nagyon strandoltunk útközben – viccelődött az egykori kocsis.

Híres utasok

Vass Kálmán egy felújított, 100 éves kocsit ajánlott fel a közelmúltban megnyílt mórahalmi kocsimúzeumnak. – Ilyen állapotú nincs másik az országban – mutatta büszkén a fotót. Kocsijaival sok menyasszonyt is szállított. Mórahalom polgármesterét, Nógrádi Zoltánt is ő vitte az esküvőjére, utasai között volt Deutsch Tamás, Po­­korni Zoltán, Borbás Marcsi és Faludy György Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, író. Hobbiból amatőr fogathajtóversenyeken is részt vett.

A Nagyatádi-kocsi

A 18. század vége óta ismert, Hódmezővásárhelyen kifejlesztett, ottani bognár- és kovácsmesterek által szinte az egész Alföldön a parasztság között elterjedt kocsifajta. Festett, fényezett, féderrel ellátott kocsi, elöl-hátul bőrüléssel. Átmenetet alkot a teherhordásra alkalmas szekér és a személyszállításra is használható kocsifajták között. Kétféle használati módja, továbbá kere­keinek az útviszonyokhoz való alkalmazkodási képessége tette népszerűvé. Elnevezését az 1920-as években népszerű Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszterről kapta.