Mindössze 4 napig bírta Délmagyarország nélkül

Csányi Éva, mint közülünk so­­kan, a szokások rabja. Az egyik jó szokása, hogy ebéd után ne­­kiül, és elejétől a végéig elolvassa a Délmagyarországot.

52 éve Délmagyar-olvasó

– Egyetemre jöttem Szegedre, Bács megyei, tiszakécskei lány vagyok. Kisebb-nagyobb megszakításokkal mondhatom, hogy 1968 óta, azaz 52 éve Dél­­magyar-olvasó és -előfizető va­­gyok, csak néha más néven futott az előfizetés. Mindig a legelején kezdem az újságot, számomra így logikus. Ahogy kell, szépen elölről – magyarázta Csányi Éva, aki az 52 év alatt négy napot bírt ki a lap nélkül.

A Délmagyar függőséget okozhat

Éva elmondta, a helyi hírek mellett a külpolitika is érdekli, arról az interneten és a híradóból tájékozódik. – A Délmagyar-függőséget az okozta, hogy mindannyian a szokásaink rabjaivá válunk. Én ebéd után veszem a kezembe az újságot, mert a jól megszokott napi rutinomnak megfelelő ritmusban élem az életem – mesélte Éva, aki néhány napra kénytelen volt megszakítani ezt a rutint.

Boldogan ment haza

– December elején történt, hogy sajnos rendszeresen nem kaptam meg az újságot. Ezen annyira felmérgeltem magam, hogy de­cember közepén lemondtam az újságot, de mivel egész évre ki volt fizetve, december 31-ig megkaptam. Január ötödikéig, vasárnapig, azaz négy napig bírtam Délmagyar nélkül. Hétfőn bementem a Szilágyi utcai ügyfélszolgálatra, hogy újra előfizessek. Amikor elmondtam az ügyintézőnek a sztorit, mosolyogtak. Rendesek voltak, mert felajánlották, hogy január elsejétől éljen az új előfizetésem, így nem szakad meg a folytonosság. Ideadták azt a négy lapot, én pedig boldogan cipeltem haza az összeset. Egy ültő helyemben végigolvastam az összeset, és megnyugodott a lelkem. Kellenek az ilyen apró örömök az életben – tette hozzá.

Idén 110 éves

A Délmagyarország 1910. má­­jus 22-én, vasárnap jelent meg először 64 oldalon, ezzel Ma­­gyarország egyik legrégebbi lapja. Az 1910. május 22-én napvilágot látott újság ön­­­magáról azt is közölte: „A ma­­gyar sajtó megszületése óta – a fővároson kívül – sehol lap olyan nagy apparátussal nem indult meg, mint a Délmagyarország. Méreteink révén a nagy vidéki gócpontok erős, virágzó és hivatását komolyan teljesítő sajtója mellett is, megszületésünk pillanatában elfoglaltuk a vezető helyet.” Az indulás nehézségeiről a szerkesztők el­­árulták, hogy „hónapok verejtékes előmunkálatai, tapogatódzásai, kísérletei kellettek, hogy mindjárt megindulásunk pillanatában kellő erővel és eréllyel szolgálhassuk kitűzött célunkat, amely a decentralizációra irányul”.